A méhcsaládok furcsa viselkedése esetenkénti tömeges elhullása, elnéptelenedése, összeomlása évek óta tartja izgalomban az ágazat résztvevőit világ szerte. A hazai problémák feltárása és a helyzet tisztázása érdekében az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Vezetése elhatározta, hogy szintén vizsgálatokat kezdeményez.

A méhcsaládok furcsa viselkedése esetenkénti tömeges elhullása, elnéptelenedése, összeomlása évek óta tartja izgalomban az ágazat résztvevőit világ szerte. A problémára mai ismereteinkkel nehéz megadni a választ, ugyanakkor a közelmúltban közzé tett kutatási eredmények sem feltétlenül magyarázzák meg az esetek egy részét. Ennek megfelelően hol a mobiltelefonok káros hatásairól, hol pedig a rovarölő tartalmú csávázószerek alkalmazásáról, vagy netán eddig ismeretlen kártevők (pl. izraeli méh bénulás vírus) megjelenéséről esik szó.

A hazai problémák feltárása és a helyzet tisztázása érdekében az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Vezetése elhatározta, hogy szintén vizsgálatokat kezdeményez. A mintavételek és a minták elemzésének finanszírozását eleinte a tagdíjakból, a 2007. szeptember 1-óta elvégzett vizsgálatokat a Magyar Méhészeti Nemzeti Programból sikerült kifizetni.

A 2007. tavasza óta eltelt időszakban összesen három mintavételi ciklusban a méhcsaládok elhullása, elnéptelenedése okait keresve növényvédelmi-kórtani vizsgálatokat végeztünk. Az eredményeket a mintaterületek növényvédelmi előéletének, valamint a károsult méhészek termelési technológiájának felderítésével egészítettük ki.

Az alábbi írás ezeknek a vizsgálatoknak az összegyűjtött eredményekeit és az azokból levont következtetéseket taglalja.

 

1. A 2007 év nyár elejétől 2007. késő őszéig elvégzett vizsgálatok ismertetése

A mintákat vizsgáló laboratóriumok felsorolása:

1. MgSzH Somogy Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédőszer laboratóriuma,
2. MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhkórtani Laboratóriuma,
3. SZIE ÁOTKI

Néztük a panaszos méhészetek növényvédőszerekkel, atkával, nozémával illetve a méhpatogén vírusokkal való fertőzöttségét.

Korábbi ismereteink és a méhészeti gyakorlat során szerzett tapasztalataink szerint a nozémát nem nyáron, hanem ősszel, vagy késő tavasszal fellépő, betegségként tartjuk számon. Éppen ezért érdekes, hogy az idén megvizsgált minták atka és nozéma fertőzöttsége között láthatunk-e valamilyen összefüggést.

Néhány szó az adatokról (2007. nyár)

1. A családok elnéptelenedésének, vagy a repülésre képtelen mászkáló méhek megjelenésének első tünetei repce és később napraforgó virágzás idejére voltak tehetőek, ebből következik, hogy a méhészek elsősorban a helytelenül végzett növényvédelmi technológiában és a rovarölő hatással rendelkező csávázó szerek alkalmazásában vélték felfedezni a kiváltó okokat. A helyzet tisztázása érdekében június elején Zala majd egy hónappal később Tolna és Somogy és Békés megyében vettünk mintákat, olyan méhészetekből, ahol a családok tömeges elnéptelenedését, a méhek rendellenes viselkedését (mászkáló, hazatalálni képtelen) méhek jelenlétét jelezték számunkra a termelők. A területek bejárása során mintát vettünk az elhullott méhekből, a virágporból, mézből. Mintavétel kiterjedt a kérdéses röpkörzetben található napraforgó, és kukorica táblákra, illetőleg megvizsgáltuk a méhésztársak által korábban lefagyasztott repce növénymintákat is. Amennyiben ez lehetséges volt a méhek által látogatott területeken gazdálkodó növényvédő szakemberekkel tárgyalva, tisztáztuk hogy mely táblákban, milyen a csávázószereket és növényvédelmi technológiát alkalmaztak. A mintákat a Kaposváron az Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédőszer laboratóriumában vizsgáltattuk, meg. A begyűjtött méhhullák egy részét Budapesten a MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhkórtani Laboratóriumában vetettük méhegészségügyi vizsgálat alá. A SZIE ÁOTKI LABORATÓRIUMÁBAN A SZOL-VÍZ-KER BT. pedig virológiai analízist végzett el, amely vizsgálatok mellett elvégezték a kérdéses nozéma fajok (N. apis, N. ceranea) egymástól történő elkülönítését is.

Az előbb említett mintavételezéssel egy időben szaktanácsadói hálózat munkatársai megyei felmérést készítettek és ennek segítségével tájékoztatták az egyesület vezetőségét a helyi tapasztalatokról.

A növényvédelmi célból vett mintegy 50 db minta közül a technológiai adatok begyűjtése után 20 db analízise mellett döntöttünk. Az eredményt illetően mindössze két esetben sikerült valamiféle növényvédelmi okra visszavezethető probléma nyomaira bukkannunk, ezek közül az egyikben egy már nem engedélyezett hatóanyag (az endoszulfán) felhasználását tudtuk igazolni, a másikban egy szerves foszforsavésztert a klórpirifoszt találta meg az illető laboratórium.. Rovarölő hatású csávázószerek jelenlétét egyik mintánkban sem sikerült igazolni. Ennek említése azért fontos, mert ezeket az anyagokat teszik felelőssé a francia és egyes németországi kutatók a családok összeomlásáérth.

Ebben a vizsgálati ciklusban kórtani célra a szaktanácsadók által begyűjtött minták száma 169 db volt, amelyek közül 12 esetben nem volt lehetséges a nozema fertőzés meghatározása.

A megmaradt minták közül erős vagy közepesen nozémás minták száma összesen 79 db volt. Ez az összes nozémára vizsgálható minták számának (157 db) 50, 3%-a. A többi minta tehát gyengén, vagy egyáltalán nem tekinthető nozémásnak.

Érdekes megfigyelni azt, hogy az erősen és közepesen nozémás minták az atkával való fertőzöttség szempontjából éppen ellentétes képet mutatnak, tehát ahol magas a nozéma fertőzöttség mértéke sok esetben gyenge vagy atkamentes szintet állapított meg a laboratórium. Összesen 60 ilyen mintaeredménnyel rendelkezünk, ami az előbb említett értékelhető mintának (157 db) a 38,2%-a.

Szembetűnő az is, hogy az erősen és közepesen atkafertőzött állományok nozéma fertőzöttsége 34 esetben tekinthető alacsonynak. Ez az összes mintának 22%-át jelenti.

Az adatok rögzítésének idején Dr Paulus Petrával és Dr. Csaba Györggyel való folyamatos konzultációink alatt arra a megállapításra jutottunk, hogy az atkával erősen fertőzött állományok általában kevésbé nozémásak, míg az atkamenteseknél, vagy a gyengén atkásaknál a laboratórium többnyire súlyos nozéma fertőzöttséget mutatott ki.

A mintákat az atkák elleni védekezés fő időszakában (július vége-augusztus egész hónap-szeptember eleje) gyűjtöttük, tehát kézenfekvőnek látszott, hogy bizonyos esetekben megtudakoljuk a méhészektől, hogy milyen módszerrel, milyen dózisban használták az atkaölő szereket. Ebbe az adatgyűjtésbe már csak a szélsőséges eredménnyel bíró ügyfeleket vontuk be, tehát csak azokat, akiknél a két betegség tényező erős-közepes, vagy nulla-közepes szintet érte el. Ennek értelmében 121 méhészet atkavédelmi technológiáját vettük górcső alá.

Az előbbi minták által képviselt állományokban az alább alkalmazott atkaölő szerek és technológiák kerültek alkalmazásra:

Amitráz hatóanyag:

Füstöléssel:

Antivar: 11 méhészet

Timitvar: 1 méhészet

Furetto: 33 méhészet

Janovics: 7 méhészet

Összes: 52 méhészet

Szilárd hordozón:

Apivar: 3 méhészet

Falap: 1 méhészet

Lámpabél: 2 méhészet

Kartonlap: 1 méhészet

Egyéb hordozón: 0 méhészet

Összes: 7 méhészet

Timol:

Apiguard: 5 méhészet

Api-Life-Var: 10 méhészet

Kristályos timol: 1 méhészet

„Barkovics”: 2 méhészet

Összes: 18 méhészet

Bayvarol:

Bayvarol: 6 méhészet

Oxálsav:

Oxálsav: 2 méhészet

Fluvalinát:

Fluvalinát: 3 méhészet

Kombinációk:

Amitáz (Janovics)+Bayvarol: 1 méhészet

Amitráz (Furetto)+ Api-Life-Var: 1 méhészet

Amitráz (Furetto)+ Bayvarol: 1 méhészet

(A kombináltan alkalmazott készítmények a szerenkénti felsorolásban is megtalálhatók)

Nem kezelt a mintavételt megelőző 2 hétben: 33 méhész

Nincs információ:  3 méhész technológiájáról

Összes megkérdezett méhésztárs: 121 fő

Néhány szó az amitráz felhasználásról (füstölés esetén):

A hagyományos füstölőcsíkok mellé az eredetileg csomagolt amitráz került felhasználásra.

A Furettó és Janovics-féle készülékekben

• Tak-Tik:                      32 alkalommal
• Mitac:                            8 alkalommal

Összesen:                        40 alkalmmal

A timol és az egyéb hatóanyagok (főleg piretroidok) alkalmazásáról:

• Az alternatív szerek közül a timol tartalmú készítmények alkalmazása mellett az atkák számát a labor többnyire közepesnél erősebbnek, a nozémát pedig ezzel ellentétben gyenge, vagy 0 szinten állapította meg. Ha ez a két érték az előbb említettől mégis eltérően alakult, akkor ez a háttérben mindig egy, a vizsgálati periódust megelőző időben alkalmazott drasztikus hatású (főleg amitráz tartalmú) készítmény használatára utalt.
• A felmérésünk során hat alkalommal kaptunk adatot a Bayvarol alkalmazásáról. Az említet esetek közül 4-szer volt alacsony az atka fertőzöttség és a nozéma szintje egyszerre, ugyanakkor el kell azt is mondani, hogy az atkák elleni hatékonyság növelése érdekében többnyire amitrázzal került kombinálásra a piretroid tartalmú készítmény.
• Mindenképpen figyelemre méltó, hogy három méhészetben fluvalinátot használtak az atka elleni védekezésre. Ezekben a méhészetekben az atkával való fertőzöttség mértéke alacsonynak volt mondható, de a minták alacsony száma alapján nehéz lenne bármilyen következtetést levonni, már csak azért is, mert a fluvalinát rezisztencia kérdése már 10 éve ismert tény.
• Az oxálsav nyári használatával kapcsolatosan az előbb elmondottak (alacsony mintaszám) alapján szintén nem érdemes következtetéseket levonni, mindenesetre érdemes lenne a technológia tudományos szinten való vizsgálata.

Következtetések:

• Az atka elleni kezelések szempontjából még mindig az amitráz hatóanyag alkalmazása a legelterjedtebb 121 vizsgálatból 59 alkalommal használták a mintavételt megelőző két hétben ezt a hatóanyagot (49%).
• Az amitrázos kezelések alkalmazásakor megfigyelhető, hogy az alacsony szintre csökkentett atkafertőzést közepes vagy annál erősebb nozéma fertőzés kíséri. Az 59 amitrázos kezelésből ez 24 alkalommal (40%) volt így.
• Erős nozéma fertőzöttség oka lehet, hogy a segédeszközökkel (ködölő berendezésekkel) kijuttatott amitráz mennyisége sok esetben mutat nagy eltérést, a felhasználási útmutatóban leírtakhoz képest, ennek megfelelően gyakori a kétszeres-háromszoros, sőt az ennél magasabb szerdózisok alkalmazása is.
• További ok lehet a nozéma erős kifejlődésére az, hogy sok esetben akkor is súlyos fertőzöttséggel állunk szemben, amikor a ködölőben a helyes dózis kerül alkalmazásra, ugyanakkor a mintavételt megelőző két hétben legalább négy alkalommal kezelt a méhésztársunk (Ezt az állítást támasztják alá azokban a méhészetekben mért vizsgálatok, ahol két hét alatt 7 alkalommal védekeztek az atka ellen).
• Amennyiben a méhész a mintavételt megelőző két hétben nem végzett kezelést, és a gyenge atkafertőzöttség mellé erős nozéma fertőzöttség párosult, rákérdeztünk a két hétnél korábban alkalmazott technológiára. Az előzmények után nem volt meglepő, hogy szintén amitráz hatóanyagnak, főleg a ködölő, vagy füstöléssel történő alkalmazásának nyomaira bukkantunk ezekben a méhészetekben is.
• Itt fontos megemlíteni, hogy Dr. Csaba György és más gyakorlati megfigyelők egybehangzó véleménye szerint az amitráz mérgezés (és általában a mérgezések) velejárója a belek folyadékkal való fokozott telítődése és a kaptáron belüli ürítkezés, röviden a kisebb-nagyobb hasmenéses tünetek kifejlődése. Ez persze a gyakorló méhészek számára nem eredményez olyan markáns tüneteket, mint a tisztuló kirepülések idején tapasztalt hasmenéses megbetegedések észlelésekor látunk.

A fentiek elolvasása után bizonyára felmerül az olvasóban a kérdés, hogy mi is lenne a helyes teendő az atka és a nozéma együttes leküzdése érdekében. A választ erre a kérdésre azért is nehéz megadni, mert a most közzétett összefoglaló csupán a méhésztársaktól érkezett adatszolgáltatás eredményeit és az adatok rendszerezésekor megfigyelt feltételezett összefüggéseket teszi közzé.Teljes képünk akkor lenne az említett összefüggésekről, ha kísérletben, biometriai módszerekkel alátámasztott eredményeket lett volna módunk vizsgálni. Nem tudjuk például azt sem, hogy a kezeléseket megelőzően, milyen volt a vizsgált méhcsaládok nozéma, illetve atka fertőzöttségének a szintje.

Az viszont elmondható, hogy a méhcsaládok nyári és őszi elnéptelenedésének sokféle oka között kell szerepeltetnünk a saját technológiánkból eredő tényezőket, és kritikusan kell nézni saját tevékenységünket is. Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy a menetrendszerűen alkalmazott védekezések helyett az okszerű beavatkozásokra kell fektetni a hangsúlyt. Ebben segítséget jelenthet az atkák számának folyamatos ellenőrzése (kontroll lapok, higiénikus aljdeszkák), a szerek rotációja, az ajánlásokban leírt dózisok és alkalmazási gyakoriságok gondos betartása annak mérlegelése. Tapasztalataink szerint nyáron és ősszel az atkáktól viszonylag egyszerű módszerekkel meg tudunk szabadulni az amitráz hatóanyag alkalmazásával, ugyanakkor a kezelések kísérő jelenségeként számolnunk kell a nozéma fellépésével. A timol tartalmú készítmények használatakor az előzővel ellentétes tendenciákra számíthatunk. El kell döntenünk tehát, hogy a nyári-őszi hasmenés, vagy az atka fertőzöttség súlyossága okozhat-e nagyobb problémát az állományunkban (erre a kérésre a gyakorló méhészek biztos könnyen tudnak válaszolni: a fő bűnös még ma is az atka).

Egy dolog viszont teljességgel elmondható, és ez összecseng Wolfgang Ritter Balatonvilágoson elhangzott előadásával: a méhcsaládok sok esetben tragikus gyorsasággal történő elnéptelenedését valószínűleg több egymástól független, tényező együttes hatása eredményezi. Ezek között kiemelkedő helyet kap a méhészeti, technológia átgondolása, ugyanis erre van a legnagyobb befolyásunk.

 

2. A 2008 év nyár elején elvégzett vizsgálatok ismertetése

 

Idén folytattuk a tavalyi évben elkezdett munkát. Ennek egyik fő indoka az volt, hogy a tavasz folyamán a hazai méhállományok mintegy 30%-os elhullásáról illetőleg erős legyengüléséről kaptunk hírt. Vélhetően ez a magas elhullási ráta a fentebb említett, méhegészségügyi okokból igen kedvezőtlennek mondható be- és kitelelési helyzetnek volt köszönhető. Ugyanakkor aggasztóan hatott az a tény is, hogy ez a helyzet az ország egyes területein a méhcsaládoknak a repcevirágzás folyamán tapasztalt rendellenes viselkedésével folytatódott.

A furcsa tüneteket méhegészségügyi, és növényvédelmi okok is kiválthatták. Ez utóbbin belül természetesen foglalkoztunk a már oly sokszor emlegetett, de az eredményes repcetermesztési technológiában elengedhetetlenül szükséges rovarölő hatású csávázószerek kérdésével is.

Az esetek okainak tisztázása érdekében az OMME az elmúlt évi gyakorlathoz hasonló vizsgálatokba kezdett, melynek eredményeit az alábbi cikkekben szeretném közreadni.

Bevezetésként vegyük sorra, hogy mi okozhatja a kaptárak környékén látható, röpülésre képtelen méhek tömeges megjelenését?

• Méhegészségügyi okok (súlyos atka, nozéma, spiroplazma fertőzés, vagy a májusi vész fellépése).
• Enyhe lefolyású mérgezések.
• Technológiai beavatkozások esetén, pl. ha pergetés előtt a méhek keretekről történő eltávolítása (söprés, lefúvatás) folyamán sok fiatal állat kerül ki a kaptárból.

A panaszok alapján elmondható, hogy a méhcsaládokban csak a kaptárlakó állomány maradt meg a kijáró méhek pedig vagy eltűntek, vagy a kaptárak előtt mászkálnak repülésre képtelenül, esetleg kitolt szipókával pusztultak el a méhészet közelében. Az is igen érdekes volt, hogy alkalmasint az egymással szomszédos méhészetek közül az egyik mutatta a tüneteket a másik pedig nem. Az ilyen esetekről panaszkodó méhésztársaktól először a tartási technológia részleteit kérdeztük meg. Ennek megfelelően kitértünk az atka elleni védekezés részleteire, ugyanakkor kollégáim segítségével megpróbáltuk feltérképezni a területen végzett növényvédelmi munkák adatait, mintát vettünk a furcsán viselkedő méhekből, és a röpkörzetben található repcékből is. Az analíziseket a MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhkórtani Laboratóriumában, a SZIE ÁOTKI-ban és Kaposváron az Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédőszer laboratóriumában végeztettük el.

 

Az adatgyűjtés két szinten zajlott:

1. Az említett furcsa jelenségeket és a tartástechnológia részleteit 12 termelőnél kérdeztük meg.
2. A laboratóriumi vizsgálatokba a legtipikusabb tüneteket mutató méhészetek közül választottunk ki 7 db-ot. Így Baranya megye 2 db, Bács-Kiskun 1 db, Fejér megye 1 db Veszprém megye 2 db, Somogy megye 1 db mintával vett részt a vizsgálatban.

Az előbb említett 7 méhészetben az atka elleni védekezés technológiája szerint az alábbiakat sikerült kideríteni:

• A vizsgált méhészetek többségében (szám szerint 5-ben) a nyár végén és ősszel amitrázt használtak. Ezen belül fontos elmondani, hogy az amitrázt többnyire valamilyen ködölő berendezéssel illetve esetenként házilag készített hordozón juttatták ki. Egy méhésztárs használt füstölő csíkot. Ezek a méhészek késő ősszel, és a télen elvégzett védekezésekre amitrázt és kumafoszt (Perizin) használtak. Náluk a fiasításmentes időszakban már csak kevés atka volt található.
• Bács megyei ügyfelünk tavaly nyáron flumetrint, (Bayvarolt) fiasítás mentes időben pedig amitrázt használt, ez utóbbit szintén ködölővel juttatta ki. A tulajdonos elmondása szerint ez a méhészet igen súlyos atka fertőzöttséggel ment bele az őszbe, amit szintén ködölési technológiával, amitrázos kezeléssel sikerült lenullázni a fiasítás mentes időszakban.
1. A repce növényvédelmével kapcsolatban a földhasználók nagy száma és a röpkörzet nagysága miatt nehéz volt az adatgyűjtés folyamán eredményre jutni. Annyit azért megtudtunk, hogy vándorméhészek a permetezéseket követően telepedtek le a táblák közelébe, az álló méhészetek tulajdonosai és a növénytermesztő gazdák pedig azt állították, hogy a védekezéseket vagy még a virágzást megelőzően végezték el zömmel, vagy esetenként a virágzás alatt ugyan, de erre a célra az ilyenkor engedélyezett technológiát és készítményeket alkalmazták. Tehát vagy méhekre mérsékelten veszélyes szereket, méhkímélő technológiában vagy virágzásban fényes nappal használható rovarölőket használtak.Tehát látszólag nagy gond a technológia betartásával nem volt.

Ezek után a vizsgálatba bevont laboratóriumoktól nozéma, vírus és növényvédelmi analízist rendeltünk meg. A vizsgált növényvédő szerek hatóanyagainak körét természetesen a rovarölő hatású csávázószerekre is kiterjesztettük.

Az említett vizsgálatok a következő eredményeket mutatták:

1. Az állományok közül kettőben (Fejér és Bács megye) igen súlyos nozéma fertőzés volt tapasztalható. Ez a fertőzési szint akácvirágást követően is mérhető volt. Mindezek felett a Bács megyei méhmintában három vírust (akut méhbénulás, fekete anyabölcső, valamint a deformált szárny vírust) is talált a laboratórium. Ezen persze nincsen mit csodálkozni, ugyanis mint említettem ebben az állományban csak a fiasítás mentes időszakban sikerült elvégezni sikerrel az egész évben felszaporodó atka populáció kiirtását.
2. Három méhészetben (Somogy és Veszprém megye) technikai okokból sajnos nem került sor méhegészségügyi vizsgálatra, de a méhekben semmilyen növényvédő szer sem volt kimutatható. Tehát itt is vélelmezhető, hogy valamilyen méhkórtani probléma, nozéma vagy talán a májusi vész fellépése okozta a bajt. Erre. az a tény is enged következtetni, hogy pl. Veszprém megyében néhány nap alatt vált tünetmentessé az állomány.
3. Két méhészetben (Baranya 1. és Baranya 2.) a méhkórtan két vírust, és nozéma mentességet állapított meg. Ugyanakkor az itt szedett minták mindegyikében találtak olyan mennyiségű növényvédő szermaradékot, ami egyértelműen okozhatta a kijáró méhek elvesztését. Az említett hatóanyagok a klórpirifosz és cipermetrin (Nurelle D), valamint a lambda-cihalotrin (Karate) voltak.

 

Következtetések:

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a méhek tavasz folyamán tapasztalt furcsa viselkedése méhegészségügyi és növényvédelmi okokra is visszavezethető.

A méhész legtöbbet a méhegészségügyi okok felszámolása érdekében lehet. Ezek között is első helyen szerepel az atka elleni védekezés és ennek mellékhatásai. Számolnunk kell azzal, hogy az őszre feldúsult atka állomány esetleg jelentős mennyiségű vírust vihet be a méhészetünkbe, ugyanakkor el kell azon is gondolkodnunk, hogy a késői amitrázos kezelések mellékhatásaként fellépő nozéma fertőzés mekkora károkat okozhat, és ez mennyire örökítheti át a hasmenéses tüneteket tavaszra. Ennek tisztázása érdekében, akinél tudtunk utána néztünk a tavalyi monitoring vizsgálat által kimutatott atka-nozéma fertőzés mértékére is. Az említett esetek közül kettőnél meg is találtuk azt.Mindkettőnél erős volt az őszi nozéma fertőzés szintje, az atkáé, pedig az egyikben magas, a másikban pedig alacsony volt. Az persze komoly fejtörést okozhat mindenkinek, hogy miképpen kezelhető ez a probléma a nozéma ellen jelenleg engedélyezett készítmények palettájával…

Rovarölő hatású csávázó szert mintáinkban (tehát sem a méhekben, sem pedig a repce növényekben) nem találtunk, ugyanakkor egyértelműen bebizonyosodott, hogy egyes (akár március végén, tehát pl. a repce zöldbimbós állapotában) kijuttatott permetszerként alkalmazott hatóanyagok lebomlása a permetezést követő hideg szeszélyes időjárási körülmények következtében az „előírásosnál” vontatottabban zajlott le és ennek köszönhetően a virágok nyílásakor méheink is károsodtak. Ezt az állításomat az MgSzH által az OMME-tól függetlenül elvégzett egyéb vizsgálatok is alátámasztják.

A lambda-cihalotrin (Karate) szermaradéknak az időben elnyújtott hatása viszont arra enged következtetni, hogy esetenként nem biztos, hogy a korábban megszokott taglózó hatású hagyományos formulációt, a Karate 2,5 WG-t használták esetenként, hanem ennek a szernek a mikrokapszulázott, tehát tartamhatással rendelkező formáját a „Karate Zeon”-t. Erről a szerről azt kell tudni, hogy méhekre mérsékelten veszélyes besorolást kapott, és rendelkezik is a repcében felhasználási engedéllyel, de csak a repcedarázs ellen lehet bevetni, tehát csak ősszel juttatható ki (!), tavaszi felhasználásra tehát nem engedélyezett.

Egy esetben (Veszprém megye) gombaölőt mutatott ki a vizsgálat. Ennek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mert a méhekben nem találtunk szermaradékot csak egy, a telephelyhez közeli gabona táblában.

Itt említem meg azt is, hogy sok méhésztársunk jelezte aggódva, hogy nappal, permetezik rovarölővel a virágzó repcéket. Vizsgálataink kiterjedtek az ebben az esetben használható szerek hatóanyagaira is. Az eredmény teljesen negatív, tehát úgy tűnik, hogy sem a Biscaya, sem a Calypso sem pedig a Mavrik alkalmazása nem jelent veszélyt méheink számára. Természetesen az említett szerekkel kapcsolatosan további vizsgálatokat is kívánunk folytatni, mert a virágzáskori permetezések esetén a mézben vagy virágporban található szermaradékok még vethetnek fel problémákat a piac oldaláról.

Utánajártunk annak is, hogy milyen az említett állományok kondíciója cikkem írásának, a napraforgó virágzásának idején. A megkérdezett méhészek szerint a repce mézhozama értelemszerűen viszonylag alacsony volt. Ezt a veszteséget kompenzálandó akácvirágzásra többen összeröptették az állományukat, és ezzel pótolták a korábbi kieséséket. Etetéssel és gyógyszerezés segítségével sikerült megszabadulni az említett tünetektől és olyan mértékű méhveszteséget ma már nem tapasztalnak, mint áprilisban. A teljes igazsághoz viszont az is hozzá tartozik, hogy alkalmasint ma is látnak itt-ott repülésre képtelen méhecskéket a kaptárak előtt, de ezek száma nem jelentős…

 

3. A 2008 év nyár folyamán elvégzett vizsgálatok ismertetése

 

Az idei évben a napraforgó virágzásának elején kevesebb esetben tapasztaltunk olyan mértékű méhcsalád elnéptelenedést, mint az előző esztendőben. Ennek ellenére az OMME vezetése úgy döntött, hogy különös tekintettel a rovarölő hatású csávázószerek egyre bővülő alkalmazására, tovább folytatja a tavaly megkezdett munkát.

 

A mintavételi területek az alábbi csoportokra bonthatók:

1. Ugyanakkor folytattuk egyes, a tavasz folyamán is rendellenesen viselkedő családok illetve állományok kondíciójának figyelemmel kísérését.
2. Voltak esetek, amikor nem állt rendelkezésre semmilyen adat a területek növényvédelmi előéletéről de a röpkörzetben található méhcsaládok legyengülése indokolta a vizsgálatok kezdeményezését.
3. Olyan napraforgó és kukorica területeket kerestünk, ahol a területek használóitól megtudtuk, hogy ilyen anyagokkal csávázott vetőmagok kerültek elvetésre. Ide esetenként provokatív céllal telepítettünk családokat a minták gyűjtése céljából.

Összesen 15 méhészetet kerestünk fel .Hajdú-Bihar, Pest, Tolna, Somogy, Veszprém és Fejér megyében. A gyűjtött minták száma: 70 db, amely minták között méhek, méhészeti termékek, fiasítás és növényminták egyaránt szerepeltek. A minták kémiai analízisét Velencén a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédőszer laboratóriumában, a méhegészségügyi vizsgálatokat pedig az MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhkórtani Laboratóriumában végeztettük el párhuzamosan.

Felvetődik a kérdés, hogy a növényvédelmi elemzések helyszínét miért helyeztük át Kaposvárról Velencére. Ennek a magyarázatát az adja meg, hogy Velencén a közelmúltban üzemeltek be egy LC-MS/MS készüléket (folyadék kromatográfos tömegspektrométert), amelynek segítségével érzékenyebb kimutathatósági határértékek szintjén kaptunk eredményeket. Ez azért nagyon fontos, mert a rovarölő hatású csávázószerek vizsgálatára az előző évi vizsgálataink után nagyobb esélyt láttunk.

Eredmények:

1. A tavasszal is beteg családok (l. csoport) röpkörzetében található növénykultúrákból vett minták esetében az általános növényvédelmi szűrővizsgáltat nem talált kimutathatósági értékhatár feletti hatóanyagokat, ez azt jelenti, hogy 85 hatóanyag közül egyet sem sikerült kimutatni, tehát ezek növényvédelmi szempontból teljesen negatívnak tekinthetők. Ugyanakkor a legyengülés okául tavasszal detektált egészségügyi problémák (pl. súlyos nozéma) továbbra is makacsul tartották magukat. Egy esetben nem rendeltünk növényvédelmi analízist azt követően,hogy a méhegészségügyi vizsgálat a fiasítás 20%-át találta atka fertőzöttnek.
2. A 2. csoportba két olyan méhészet tartozott, ahol már évek óta folyamatos a családok napraforgó virágzás idejére történő elnéptelenedése. Itt is az általános szűrővizsgálat elvégzésére koncentráltunk, különösen azok után, hogy a kórtani labor teljesen negatív eredményt mutatott ki a méhek és a fiasítás vizsgálatát követően. Sajnos itt a növényvédőszer labor sem talált semmilyen szermaradékot. Tehát ebben az esetben nem derült fény a probléma kiváltó okára.
3. A 3. csoportba (16 db minta) azok a minták tartoznak, ahol ismertük a röpkörzetben lévő napraforgó- és kukoricatáblák növényvédelmi előélet Ennek megfelelően szinte minden esetben célzottan tudtuk keresni a kérdéses hatóanyagokat, ezen belül különös tekintettel a rovarölő hatású csávázókat. Az említett 16 esetből mindössze 4 alkalommal sikerült valamilyen hatóanyag jelentét kimutatni. Ezek közül 2 permetezőszerként (lambda-cihalotrin: Karate Zeon; klórpirifosz: Diabro CS, Dursban 480 EC, Pyrinex 48 EC stb.) használatos. További egy esetben kukorica növénymintában (a címerben) kisebb mennyiségben (0,004 mg/kg ) a klotianidin: Poncho FS 600 volt kimutatható. Ezzel párhuzamosan egy már hat éve kukorica monokultúrával bevetett területen 0,011 mg/kg mennyiségben imidakloprid (Gaucho 600 FS) hatóanyagát mérte a labor. Ez utóbbival kapcsolatosan fontos elmondani azt, hogy arra vonatkozóan nincsen adatunk, hogy ezen a területen a szer folyamatos használata mellett mennyi hatóanyag van esetleg a talajban felhalmozódva.
4. Napraforgó esetében sem a méhek, méhészeti termékek, sem pedig a napraforgó virágzata nem tartalmazott rovarölő hatású csávázószer maradékot.

Következtetések:

 

A 2008. év nyarán elvégzett vizsgálataink alapján elmondható, hogy az egyes mintavételi csoportokhoz tartozó méhészetek közül azok, amelyek tavalyról hozták át az erős nozéma fertőzést, idén sem tudtak megszabadulni a kórokozótól. Napraforgó növénymintáink és a hozzájuk tartozó méhészeti minták egy esetben sem tartalmaztak rovarölő hatású csávázószert. A permetezőszerek közül két esetben regisztráltunk a méhészetek legyengüléséért felelőssé tehető szermaradékot. Nyitott kérdés, hogy vajon a kukorica virágzatában kimutatott két csávázószer hatóanyaga mennyire befolyásolhatja a méhcsaládok további életét. Az mindenesetre elmondható, hogy ha ennek nagy jelentősége lenne, akkor az idei kedvező hordási viszonyok mellett fokozottan éreznénk a csávázószerek által okozott nem kívánatos következményeket.

Az elmúlt években végzett vizsgálataink végkövetkeztetései, a jövőben elvégzendő feladatok:

1. A méhek tavaly nyáron tapasztelt különös viselkedésének és a családok legyengülésének fő oka a tavalyi extrém száraz időjárási körülmények, hordástalanság, az enyhe telet túlélő magas atka populáció valamint a nozéma fertőzések magas szintje voltak.
2. A vizsgálatok során sikerült kideríteni, hogy a Nozéma apis kórokozót a Nozéma ceranea váltotta fel a közelmúltban. Erről a kórokozóról fontos megemlíteni, hogy sokkal agresszívabb az elődjénél.
3. A vírusok identifikálása folyamán fény derült arra is, hogy jelentősen megemelkedett a költés tömlősödés vírusának részaránya a korábban észlelthez képest, továbbá a megmintázott méhészetek jelentős hányadában legalább két vírus jelenlétét lehetett meghatározni.
4. Egy esetben sikerült regisztrálnunk nem engedélyezett növényvédőszer hatóanyag (endoszulfán) illegális használatát.
5. A napraforgó és a repce virágzásának idején folytatott mintavételeink során az engedélyezett hatóanyagok közül a klórpirifosz minden mintavételi időszakban jelen volt és kárt okozott. Ugyanakkor az OMME-nek javasolnia kell a Karate Zeon készítmény méhekre mérsékelten veszélyes besorolásból a méhekre kifejezetten veszélyes kategóriába való átminősítését.
6. Továbbra is komoly hangsúlyt kell fekteti a rovarölő hatású csávázószerek jelenlétének engedélyezését, bár a két éves vizsgálatsorozatunk eredményei azt látszanak alátámasztani, hogy ezeknek a szereknek az alkalmazása nem feltétlenül jelent akkora problémát, mint azt a nemzetközi szakirodalomban egyes szerzők állítják. Fontos adat, hogy napraforgó területeken nem találtuk meg a hatóanyagokat sem a növényekben sem pedig a méhészeti termékekben. A kukorica kultúrában meglelt tiametoxam hatóanyag koncentrációja olyan alacsony, hogy nem valószínűsíthető annak kedvezőtlen mellékhatása. Ez azért állíthatóbiztonsággal,mert rendelkezünk olyan mintával, ahol a tiametoxám hatóanyagotannak ellenére nem találtuk meg, hogy annak meg kellett volna jelenni a címerben. A Gaucho jelenléte mellett a kérdéses mintaterületen nem volt olyan méhészet, amelynek károsodásáról tudomásunk lett volna. Itt kell megjegyezni, hogy a Fácánkerten az 1990-es években elvégzett vizsgálatok is során sem tapasztalták a csávázó szerek hatására történt család elnéptelenedést.
7. A növényvédőszerek kedvezőtlen hatásainak ellenőrzésében együtt kell működni a növényvédelmi hatóság szakembereivel, ugyanis a mintaterületek és az üzemi színtű a provokatív kísérletek beállításával teljesebb képet nyerünk a növényvédelem által okozott környezeti károk mértékéről.
8. A 2007 nyarán és őszén a szaktanácsadók által végzett adatfelvételezés eredményei szerint a varroa atka ellen végzett kezelések technológiájának egységesítése, és az alkalmazott szerek hatékonyságának komplex vizsgálata, a szermaradékok ellenőrzése elengedhetetlen folytatása a megkezdett munkának.