Farkas Jenő 1967-től dolgozott az akkori Kisállattenyésztési Kutatóintézetben. 1976-tól vezetésével kísérleteket folytattak a mezőgazdasági rovart váró (entomofil) növények elsősorban alma-, meggy-, napraforgó-, vörös here termékenyülési és házi méhes megporzásának szervezési- és gazdaságossági kérdéseinek kapcsán. A témában Farkas Jenőnek több mint 120 publikációja jelent meg. Több mint 10 éven át több ezer méhcsaládot szervezett megporzásra a mezőgazdasági és kertészeti üzemekbe évente, növelve ezzel is a kultúrnövények termés- és maghozamát, vagyis a méhészkedés gazdaságosságát.

Beigazolódott a napraforgó kaszattermése mellett a kaszatokban lévő magasabb olajtartalom is. Az eljárásra Farkas Jenő szabadalmi oltalmat kapott.

1977-ben megszervezte a Kultúrnövény Megporzási Osztályt, melynek 1980-tól volt vezetője. Ebben az időben 400 méhcsaláddal végeztek megporzásos kísérleteket. Kutatásokat folytatott a lucerna szabóméh (Megachile rotundata Linné) – mint egy lehetséges természetes megporzó faj – termésnövelő munkájával kapcsolatban is, melyből számos publikációja jelent meg.

Napraforgó hibridek előállításának eszközeként „virágpor szélesztő” készüléket szerkesztett.

1984-től nyugdíjba vonult, viszont 1988-ig az akkori Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadójaként még dolgozott.

Összeállította: Harka Lívia

Osztozunk a család fájdalmában, együttérzésünket fejezzük ki a családtagoknak!