Ma, május 31-én tartotta soron következő ülését a brüsszeli székhelyű Európai Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezetek Érdekképviseleti Szervezetének (Copa-Cogeca) Méz-munkacsoportja. A félnapos értekezleten 15 tagország méhészeti ágazatát képviselték.
Először a résztvevő tagországok beszámolóira került sor, mindenki röviden értékelte az előző év végi időponttól napjainkig eltelt időszak méhegészségügyi és mézpiaci eseményeit. Olaszországban 10-15% volt a téli méhcsalád veszteség, amely megegyezik az előző évi mértékkel. A klímaváltozás egyre nagyobb kihívásokat támaszt a méhészek felé, talán ennek következménye, hogy az idei első méztermések gyakorlatilag rendkívül kedvezőtlenül alakultak: Szicíliában nem termett méz a citrus-félékről, Észak-Olaszországban pedig alig-alig lett akácmáz termés. Egyre több kínai méz jelenik meg a piacon, régebben ez nem volt számottevő, de Olaszországra is átterjedt a kínai olcsó méz térhódítása. Ennek megállításában még a uniós szabályozástól szigorúbb olasz méz-jelölési szabály sem segít. Ezt, azaz a méz eredetének megjelölése, feltűntetése az üvegen, uniós szintre kell emelni. Óriási különbség van a kiszerelt mézárak között, ez a különbség az évek folyamán egyre nő. Manapság 15-27 euró közötti kilós áron lehet kapni olasz valódi mézet, de egyre terjed az olcsó, 10 euró alatti mézkeverékek megjelenése a polcokon.
Franciaországban tovább tart az évtizedek óta tartó tendencia – egyre kevesebb mézet termel, állít elő az ország. 2016-ban ismét 25%-al kevesebb termett, mint az azt megelőző évben. A hajdan mézből önellátó Franciaország tavaly már 50 ezer tonna mézet importált! Egyre jobban uralja a francia kiszerelt piacot a kevert mézek aránya, amiknek a minősége gyakran kifogásolható. Az idei esztendő sem indult bíztatóan, sok gondot okozott a hideg tavasz és a gyakori fagy. A méhcsaládok száma némi emelkedést mutatott az elmúlt időszakban, jelenleg 1,3 millió méhcsaládot tartanak nyilván Franciaországban. Angliában tavaly megjelent az ázsiai lódarázs, de sikerült likvidálni, úgy néz ki, jelenleg nem fertőzött vele az ország. 13 ezer hobbi méhész és 450 professzionális méhész tevékenykedik Angliában. Messze nem elégíti ki a termelés a belső fogyasztást, óriási mennyiségű, főleg kínai eredetű mézet importálnak. A boltokban kapható mézek minősége katasztrofális. Dániában tavaly fele méz termett a szokásos mennyiségnek. Ennek következtében emelkedett a dán méz ára, hiszen kereslet alakult ki. A méhészek száma nő, jelenleg 6000 méhészt tartanak nyilván, nekik csak 10%-uk professzionális, azaz 150 méhcsaládtól többet tartanak. Óriási dolog, hogy a legnagyobb dán mézkiszerelő cég bejelentette, hogy a folyamatos minőségi problémák miatt szüneteltetik a kínai méz vásárlását. Hollandiában csak néhány profi méhész tevékenykedik, akik főleg a megporzási díjakból élnek. Összesen 8 ezer méhész van az országban. Nagyon hideg tavaszuk volt, nem sok jóban reménykednek a méhészek.
Lengyelországban átlagos év volt a tavalyi, de idén rosszul kezdődött minden. Az akác teljesen elfagyott, nem lesz, nincs termés róla. Helyenként közel 40%-os téli méhelhullás volt, nem tudni, hogy mennyi méhcsalád termel az idén. Tavaly 1,2 millió családot regisztráltak, melyeket 50 ezer méhész tartott. Svédországban a virágzó gyümölcsfák és egyéb tavaszi méhlegelő időszakéban a mínusz 9 Celsius fokos reggelek teljesen tönkretették a termést. Már tavaly is 40%-al kisebb lett a termés, ezért is szomorúak a tavasszal történtek. Jelenleg aszály jellemzi az időjárást, nem jók az előjelek a méhészek számára. Németországban tavaly csak a hársból termett megfelelő mennyiség, idén a repcéből a hideg miatt csak a déli vidékeken termett méz. 2016-ban összességében rossz termés volt, egyre nő az import mennyisége, tavaly a belső fogyasztás 80%-át importálták. A német méz kiüvegezve 10-15 euró kilogrammonkénti áron értékesül. A téli méhcsalád veszteség átlagosan 20% körül alakult, de egyes térségekben elérte a 40%-ot is. Ausztriában csak az osztrák méznek van jó ára. Magas a téli elhullás aránya, jelenleg mindenki kihasználja a rövid méhészeti szezont és próbálja visszaállítani állományát. 28 ezer regisztrált méhész van a „sógoroknál”. Nem maradtak készletek a méhészeknél, nincs tavalyi méz az országban. Portugáliában csökken a méhészek száma, de nőtt a méhcsaládok száma. Jelenleg 700 ezer család van az országban, ennyi még soha sem volt korábban. Ebből 10% a profi méhészek aránya. Aszály van, áprilisig nem esett eső, már látni, hogy rossz termés lesz. Jelenleg 3-3,5 euró a nagybani mézár. Az ország kínai méz importja egy éven belül megduplázódott. Spanyolországban is problémát okoz a kínai import. Jelenleg a hordós spanyol méz ára 2,8-3 euró körül alakul. Nincs megfelelő gyógyszer a 3 millió méhcsalád atka-mentesítésére, ez a legnagyobb probléma manapság. Horvátországban 4 euróért lehet kapni kiszerelve kínai mézet. A saját mézük, a horvát méz védelme érdekében megkülönböztetett, speciális mézesüveget hoznak létre. Így a fogyasztó egyértelműen láthatja, megkülönböztetheti a horvát mézet az importtól. Nő a méhészek száma, de ez nem a méhészeti ágazat extra jövedelmezősége miatt van, hanem az ország rossz gazdasági helyezte miatt. 20% körüli veszteség volt télen, kiemelten a nozéma miatt. 13 000 méhész tart 410 ezer méhcsaládot. Az idei akáctermés jól sikerült. Csehország az egyetlen régió, ahol nem volt téli méhcsalád veszteség, mind a 620 ezer család kitelelt. A 45 méhész büszke is erre. 20-30 kilós családonkénti átlagtermésük szokott lenni. Belgiumban a tavalyi esztendő az elmúlt 25 év legrosszabb éve lett, mindössze fele méz termett egy átlagos évnek. 30-40% pusztult a télen, a zöldítés komoly problémát okoz a méhészeknek.
Továbbra is vitára ad okot egyes tagországok azon gyakorlata, ahogy a méhcsaládok számát megállapítják. Az uniónak nincs egységes állásfoglalása ez ügyben, minden tagország a maga útját járja. Példaként említették Romániát, ahol folyamatosan igen nagy arányban emelkedik a méhcsaládok száma. Sok tagország képviselője jelezte, hogy nincsenek konkrét, valós felmérésen alapuló adataik a méhészek és a méhcsaládok számáról.
A nemrég befejeződött uniós szintű mézvizsgálatok tapasztalatairól is élénk eszmecsere fojt. Egyes vizsgálati módszerek eredményességéről és újak figyelembevételéről vitatkoztak. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy még jó méhészeti gyakorlat mellett is egy-két százalék nem nektár eredetű cukor belekerülhet a kipergetett mézbe, de ez nem nevezhető mézhamisításnak, a méz pedig nem hamis. Viszont a vizsgálat sok ál-pozitív eredményt adott, egyes vizsgálatok interpretációja nem tükrözi a valódi mézhamisítás tényét. Sokkal nagyobb a minőségi probléma az import mézekkel kapcsolatban és sokkal kisebb a baj az unióban termelt mézekkel kapcsolatban, mint azt a vizsgálat feltárta. Röviden, mellébeszélés nélkül: ma tökéletesebben lehet iparilag mézet hamisítani, mint tökéletes, minden számszerű paraméternek megfelelő mézet termelni! Ezt nem fogadhatja el az uniós méhészeti szakma. Éppen ezért, a természetes méz sokszínűségét megmutató, igazoló uniós szintű méz-adatbázis létrehozását a többség támogatta.
A kis kaptárbogár kiemelt téma volt. Mindenki számára meglepő a terjedésének sebessége: sokkal lassabb, mint azt korábban gondolták. Még mindig a kijelölt védőzónában tudták tartani Dél-Olaszországban, sőt, Szicíliában felszámolták a fertőzést, nincs többé ott jelen a parazita. Érdekes megállapítás volt, hogy a várakozásokkal ellentétben a fertőzött méhcsaládok és kaptárak elégetése nem hogy megállítani, hanem inkább elősegíti a bogár terjedését. Ennek oka, hogy gazdaállat hiányában, mivel elégették a méheket, a bogár továbbrepül, újabb állományokat keres szaporodásához. Az égetés csak akkor eredményes, ha mindössze 1-2 családban volt fertőzés. Érdekesség még, hogy maga a bogár még egyetlen családot sem pusztított el, tömeges családon belüli elszaporodása nem jellemző. A bogár jelenlétének diagnosztizálására sokkal eredményesebb módszer a kaptárszemét vizsgálata, mint a csapdázás. Szeptember-október a legoptimálisabb hónap Dél-Olaszországban a kis kaptárbogár gyérítésére.
Szó volt még a neonikotinoidok és a glifozát alkalmazásáról. A Méz-munkacsoport egyértelműen elutasítja mindkettő használatát. A neok használatának teljes betiltását kérik az uniós méhészek, hiszen mára már egyértelműen igazolódott, hogy nem csak a méhekre, hanem az egész élővilágra negatív hatással van. Azokon a területeken, ahol a nemzeti kormányok már betiltották a neok használatát semmilyen terméscsökkenést sem tapasztaltak a gazdák. Létezik növényvédelmi alternatíva a termesztők számára. A glifozát pedig végső soron komoly méz-minőségi problémát okoz, hiszen egyes térségek mézei már tartalmazzák e hatóanyagot. Ha ez általánossá válik, komoly presztízs-veszteség lesz a méz megítélésében!
Említést érdemel még, hogy hallhattunk a Brexit vélhető hatásairól, és a Dél-Amerikai Közös Piaccal (Mercosur) kapcsolatos uniós együttműködésről. Egyre bizonytalanabb, egyre több kérdés merül fel a Közös Agrárpolitika (KAP) 2020 utáni időszakáról. Még maguk a Bizottsági szakemberek is inkább csak találgatásokba bocsátkoztak, hogy a Brexit, a Mercosur és a 2019-es EP választások miként befolyásolják az uniós mezőgazdaság jövőjét. Egyben egyetértett mindenki: méhekre, megporzásra szükség lesz!
Bross Péter, Lászlóffy Zsolt
