2020. február 21-22-én tartotta egy Graz melletti kis településen, Unterpremstatten-ben éves Közgyűlését az Európai Professzionális Méhészek Egyesülete (EPBA). Mindössze 10 ország képviseltette magát személyesen, kettő interneten keresztül, virtuálisan jelezte részvételi szándékát az uniós méhészek eme parányi aktív közösségével.
Szomorú, hogy több, méhészetileg jelentős tagország nem képviseltette magát, mint például Olaszország, Spanyolország, Románia. Az első nap a szokásos országonkénti helyzetértékeléssel kezdődött. A teljesség igénye nélkül, a fontosabb országok jelentéseit említjük.
Lengyelország: 77 ezer méhészük van, akik közel 1,7 millió méhcsaládot gondoznak. Mindössze 300 professzionális méhész van az országban, akik 84 ezer családot tartanak. Tavaly 18 ezer tonna méz termett, ami 20%-al kevesebb lett, mint a 2018-as termés. A telelés nem sikerült jól, a késői hordás és így, az elhúzódó atka elleni védekezés miatt – még nem ismerni a pontos téli veszteség mértékét, de már látni, hogy egy átlagos téltől magasabb lesz. A méz- és viaszhamisítás okozza a legnagyobb problémát a jelenlegi helyzetben.
Szlovákia: a 19 ezer méhész 80%-a egyesületi tag. Mindössze 300 ezer méhcsalád van az országban, de így is, ez a most van a legtöbb az elmúlt 20 évben. Kevesebb, mint 100 méhész tart 150 családtól többet (ez az a családszám, amikortól a méhészt professzionálisnak lehet nevezni). Pénztárgép használata nélkül értékesíthetik a méhészek közvetlenül a fogyasztónak a mézet, általában 6-8 euró/kg áron. A rendkívül alacsony nagyban mézár miatt alig-alig akad méhész az országban, aki nem közvetlenül értékesíti termését. Az országos téli méhcsalád veszteség az elmúlt két évben 15% körül alakult. Tavaly, a sok raj miatt, nagyfokú volt az őszi atka-visszafertőződés. 2019 gyenge méhészeti év volt.
Franciaország: a nagyban értékesítő méhészek nagyon nehéz időszakot élnek, az olcsó import és a hamisítás miatt egyszerűen összeomlott a nagybani piac. A minisztérium keresi a megoldást, nemzeti munkacsoportot hoztak létre a lehetséges kilábalás céljából. Ami érdekes, hogy növénytermesztő farmerek is vannak a munkacsoport tagjai között. Kb. 20ezer tonna mézet importálnak. A nagybani átlag felvásárlási ár 3,5-5 euró között alakul. Az ázsiai lódarázs óriási problémát okoz, sajnos az állam nem tesz semmit az ellene való védekezés összefogásában, kidolgozásában. A viasz hamisítása is óriási probléma. A növényvédőszerek „frontján” küzdenek a méhészek tovább, az engedélyeztetés hiányosságaira hívják fel az illetékesek figyelmét illetve a nappali permetezések tiltásáért lobbiznak. Azt már elérték, hogy semmilyen rovarölőt nem lehet nappal (még rovarokra nem vonzó kultúrában sem) kijuttatni, céljuk ugyanez a gombaölőkkel, termésfokozókkal, lombtrágyákkal is.
Ausztria: a legnagyobb problémát a boltokban lévő mézek eredetére utaló megtévesztő címkézés gyakorlata. Odáig fajult a dolog, hogy ma már osztrák zászlóval díszített címkés üvegekben „EU- és nem EU országok” eredet megjelölt mézek vannak! 120 tonna eredet-hamis mézet találtak: import mézet értékesítettek osztrák mézként. Óriási minőségi problémák vannak az import mézek esetében. A klímaváltozást nagyon megérzik a hegyekben, óriási problémát okoz mind a méhek életében, mind a méhlegelő (különösen a fenyő-mézharmat esetében) vonatkozásában. A változás természetesen negatív. Folyamatos ellentét, viszály, konfliktus van az őshonos Krajnai és a Buckfast méhtenyésztők között.
Finnország: 3300 méhész kb. 70 ezer méhcsaládot tart. Jó termés volt 2019-ben, de a nagybani mézárak 20%-ot estek. Jelenleg 4,4-5,2 euró között vannak a hordós árak. Folyamatosan emelkedik az országba áramló import méz mennyisége, ma már a belső fogyasztás 50%-a import méz. Sok méz van raktáron, sajnos a finn méz import jelentéktelen, pedig próbálkoztak vele, de nem megy, nincs rá igény. Túl drága.
Dánia: teljesen összeomlott a 6500 méhész által előállított, kb. 2500 tonna méz piaca. Ennek oka, hogy gyakorlatilag egyetlen mézkereskedő uralja a dán piacot, aki egyeduralkodása lévén azt helyez el a piacon, amit akar, a hatóság semmit sem foglalkozik ellenőrzésével. Erre példa: a mézesüvegek címkéjére dán zászlót tesz, arra hivatkozva, hogy az adott méz Dániában lett kiszerelve, üvegbe töltve, miközben a méz eredete: EU- és nem EU mézek keveréke.
Görögország: 25 ezer méhész 2 millió méhcsaládot tart. Az idei téli veszteségek nem jelentősek, így minden méhész megkönnyebbült, hiszen egy évvel korábban 40%-os téli veszteség volt az országban. Gyenge évet zártak, egyedül a nyár végi fenyőméz mennyisége lett elfogadható. A legnagyobb problémát a mézpiac okozza. A mézhamisítás általános és az eredethamisítás is burjánzik, import mézeket árulnak görög mézként. Sajnos a görög hatóság nem tesz semmit a mézes cégek ellenőrzése vagy a nyomonkövetés tekintetében. Megmagyarázhatatlan adatok a statisztikában: a görög hivatalos adatok szerint, Görögország 2018-ban 6200 tonna mézet importált Bulgáriából, miközben a bolgár hatóság szerint, Bulgária csak 2600 tonna mézet exportált Görögországba. A görög méhészek szerint a 3600 tonna különbség nem méz, hanem szirup, a görög mézkiszerelők a bolgár import számainak meghamisításával fedezik a több eladott méz mennyiségét. Egy év alatt 0,5 eurót esett a nagybani mézár, így már csak 2,8 euró kilója a görög virágméznek. Ez nagyon alacsony, hiszen ez a méz nem szerepel a világpiacon, a görög mézek belföldi keresleti piacán értékesül.
Vendégek is érkeztek az EPBA ülésére: az Ukrán Professzionális Méhészek Egyesületének képviselői autentikus információval láttak el minket országuk méhészeti helyzetéről. Lássuk, hiszen „paprikás a hangulat” a magyar méhészek között Ukrajnával kapcsolatban! Mitől emelkedett az elmúlt 5 évben duplájára a méztermelésük? – hangzott el az első kérdés az ukrán méhészek felé. A válasz: az elmúlt években a magas mézár sok embert a méhtartás felé irányított, ma már több mint 400 ezer (!) ember tart méheket. Ez hihetetlen magas szám, hiszen az egész EU-ban nincs 600 ezer méhész. A mézárakról: 2 éve még 2 euró volt kilója a virágméz nagybani árának, tavaly 1,5 euróra csökkent, ma pedig már csak 1 euró. Sokan az elmúlt évek bevételét teljesen visszaforgatták a méhészetbe, komoly eszközöket, pergető-gépsorokat vásároltak – ma viszont nem tudnak megélni belőle. A magas árakkal „megcsinálták” a kedvet a méhészkedéshez, ma pedig kényszer-pályára állítják a nyomorult méhészeket, akiknek egyedüli megoldás az előre-menekülés. Az 1 eurós mézár nagyon alacsony a kialakított méhészetek nagyságából elérhető bevételekből származó megélhetéshez. Mindenki növeli a méhcsaládok számát. A méhészek tisztességesek, senki sem etet és nem használnak antibiotikumokat, hiszen szigorúan ellenőrzik a méz minőségét átvételkor. Tudtukkal nem importálnak Kínából mézet, hiszen minek, az sem olcsóbb semmivel. A legtöbb mézet a napraforgóról pergetik, mivel annak virágzási ideje 6 hét! Akár háromszor is vándorolnak napraforgóra, 70-100 kg közötti mennyiséget pergetnek családonként a vándorok. Fontos, hogy már nem szállítanak méheket Oroszországba, így sokan teljesen a méztermelésre álltak rá. Mennyit ér az 1 eurós kilós ár? Egy általános iskolai tanár 300 eurót keres havonta.
Igaz, csak néhány percre, de egy másik exkluzív vendég is érkezett az ülésre: Jeff Pettis, az Apimondia elnöke. Miután köszöntötte a résztvevőket, rögtön a lényegre tért: a mézpiacról kezdett beszélni. Kiemelte, hogy az eddigiektől sokkal keményebben kell fellépnie az Apimondiának a mézhamisítás ellen. Óriási bajban van a világ méztermelőinek nagy része, de nem csak ezért, hanem a fogyasztók mézbe vetett hitének megtartása végett is rendet kell tenni. Meglepő bejelentést tett: az Apimondia jelenleg is együttműködik az Interpollal, napjainkban is több szálon futnak a nemzetközi mézhamisítás felszámolására irányuló vizsgálatok, nyomozások. Felhívta a figyelmét az uniós méhészeknek, hogy a dömping áron történő értékesítést az USA törvényei büntetik – ezért is róttak ki magas vámot a kínai mézre. Ma, a Kínából származó mézimport, ami az unióba érkezik, szintén az uniós méhészek termelési költségei alatti árszinten van. A növényvédelemmel kapcsolatos fejleményeket úgy értékelte, hogy „lépésről lépésre kell elérnünk eredményeket, hogy méheinket megvédjük”.
Az EPBA nagyra értékelte a COPA-COGECA elkészült szakmai anyagát, melynek szerepéről, jelentőségéről Bross Péter OMME elnököt kérte fel a szervezet egy anyag elkészítésére. Továbbá, felkérték az OMME elnökét, hogy számoljon be a magyar kezdeményezésű Egyesület az Európai Méhekért nevű szervezet céljairól. Általános elégedettség fogadta az elmondottakat, hiszen végre egy gyakorlati (nem csak szóban elhangzó) kezdeményezés, mely esélyt teremthet az uniós méz nagybani értékesítésének a világ többi mézétől való elválasztására. Mivel a tanácskozáson részt vett a COPA-COGECA Méz Munkacsoport alelnöke is, felvetette, hogy a témával a Munkacsoportnak is kell foglalkoznia, meg kell tárgyalni, milyen eszközökkel lehet segíteni az ötlet minél szélesebb körű megvalósulását.
A közgyűlés új elnököt is választott, hiszen a német Walter Haefeker nem vállalta tovább az elnöki megbízást. Bross Péter, mint a jelenlévők közül legrégebb óta az EPBA munkájában résztvevő személy és mint a szervezet volt elnöke javasolta, hogy Haefeker úrnak adományozza a közgyűlés a tiszteletbeli elnök címet. Javaslatát egyhangúlag megszavazták. Az új elnök a francia Frank Alletru lett, aki amellett, hogy méhész, 1000 tonnát kiszerelő vállalkozása is van. Ő volt az első, aki Új-Zélandról manukamézet importált Franciaországba.
Végtelenül elszomorító volt a két napon hallani, hogy minden uniós tagország méhésze a világ mézpiacán tapasztalható visszásságok miatt szenved. A megoldások tárháza, mint az Európai Parlament, mint a COPA-COGAECA, mint az Agrárminiszterek Tanácsa által leírattatott – „csak” a Bizottság gyakorlati lépései váratnak még magukra. Reméljük, nem sokáig.
Bross Péter, Lászlóffy Zsolt
