A Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretén belül 2008-2009. években elvégzett monitoring vizsgálatainkról a szaklap augusztusi számának mellékletében már ejtettünk szót röviden. Jelen összefoglalómban az egész évben folytatott mintavételezés eredményeit ismertetjük.
A munkavégzés folyamán követett tematika sok szempontból követte az előző években (2007-től kezdődően) megszokott módszereket, ami azt jelenti, hogy komplexen vizsgáltuk a károsodások kiváltó okait, tehát egyszerre vettünk egészségügyi és növényvédelmi céllal mintákat a panaszos méhészetekből, ugyanakkor tovább folytattuk egyes, korábban problémákkal küzdő „tesztméhészetek” sorsának megfigyelését.

Nem hagytuk abba a rovarölő hatású csávázószerekkel kapcsolatos vizsgálatainkat sem, sőt a vizsgálati mintaterületek számának növelésével, az ilyen típusú csávázószerekkel kezelt tábláknak a korábbinál sokkal célirányosabb felkutatásával sikerült az előző évek eredményeit kibővíteni. Mértük az alkalmazott csávázószerek koncentrációját a növényekben, talajban, talajvízben, illetve a mintaterületek közelében található méhészetekben is.

Ha ismertük a látogatott kultúra növényvédelmi előéletét, akkor néhány esetben vizsgáltuk az itt pergetett mézek szermaradék tartalmát.

Idei vizsgálataink legújabb eleme, hogy sort kerítettünk az alkalmazott atkaölő szereink hatékonyságának vizsgálatára illetve ezeknek a szereknek kaptáron belüli koncentrációjának mérésére is.

Az egészségügyi mintákat a már jól ismert MgSzH ÁDI Tábornok utcai laboratóriuma valamint a Szol-Víz-Ker Bt vizsgálta, a növényvédelmi elemzéseket az MgSzH Miskolci és Velencei Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának Növényvédőszer-analitikai Laboratóriuma tesztelte. Egyes mérgezési esetekben pedig szintén bevontuk az MgSzH ÁDI kémiai laboratóriumát is. A szermaradékok mérésébe esetenként új partnerünket a Wessling Laboratóriumot kértük fel.
A méréseket végző intézmények munkájukat pártatlanul és nemzetközi szinten is elismert pontossággal végezték.

Az eredmények rövid összefoglalása:

Méhegészségügyi helyzet:

A vizsgált, problémákat jelző méhészetekben tapasztalt tünetek alapvetően két csoportra oszthatók:

• Nagyszámú családpusztulás (elnéptelenedés) már a tél végén.
• Alacsony mértékű téli elhullás, amely a családoknak a repcevirágzást megelőző hirtelen legyengülésével mászkáló méhek megjelenésével párosult.

A különböző káresemények helyszíneit felkerestük, mintát vettünk az elpusztul, agonizáló, legyengült méhekből, a fedett fiasításból. Amennyiben úgy vélelmeztük, hogy a káresemény valamilyen növényvédelmi okra vezethető vissza vettünk mintát vegytani elemzés céljára is.

Összesen 25 mintavételi helyet kerestünk fel az országban, ahol, egészségügyi célból több, mint 50 db mintát sikerült vennünk ebben az időszakban. Az eredmények könnyebb megértése érdekében a mintákat szolgáltató méhészek jelentős részével kérdőívet töltöttünk ki. Az említett a kérdőív segítségével megkérdeztük a tulajdonosokat arról, hogy milyen a termelési technológiájuk, milyen termékek előállításával foglalkoznak, és azt, hogy milyen szereket használnak az atka ellen az elmúlt egy év folyamán. Ezekből a kérdőívekből az alábbi adatok derültek ki számunkra.

• Ahol magas volt az állományon belül mért pusztulás, ott majdnem minden esetben az atkavédelmi technológia komoly hiányosságaira lettünk figyelmesek. Mit jelent ez? Többnyire azt, hogy alacsony volt az alkalmazott szer hatékonysága, vagy nem a megfelelő időben és ismétlésben használták azokat. A súlyos családpusztulások esetében a labor szinte mindig komoly atkafertőzés tényét identifikálta. Itt kell megjegyeznem azt a problémát, hogy a méhészek egy része igyekszik ugyan jelezni a megyei szaktanácsadónak, hogy méhei elpusztultak, ugyanakkor a mintavételtől elzárkózott. Ennek oka nem mindig derült ki számunkra, talán valamilyen okból szerette volna elkerülni a személyes találkozás folyamán feltett kérdéseket.
• A mászkáló (röpülésre képtelen) méhek repce alatti megjelenéséről panaszkodó, de amúgy kevés téli elhullást elszenvedő méhészek mintái többnyire arról árulkodtak, hogy viszonylag alacsony mértékű bennük az atka fertőzés szintje, vagy éppen atkától teljen mentesek. Ezzel párhuzamosan a labor nagyon sok esetben mutatott ki kimagasló értékeket Nozéma fertőzés vonatkozásában. Egyéb fertőzési ágensre nem történtek vizsgálatok, de úgy gondolom, hogy ilyen erős nozéma fertőzés mellett nem is lett volna érdemes tovább folytatni ennek kutatását. A már említett kérdőívek tartalmát áttekintve egybeesést jelent, hogy az augusztusi atkavédelmi beavatkozásokat ezekben a méhészetekben nem követte szeptemberben a kezelések folytatása. Ez azért érdekes, mert a szeptemberi védekezések hatásfoka nagyon jó, és alkalmazását az is indokolja, hogy ekkoriban figyelhető meg a szomszédos állományok közötti átfertőződés is. Ez a feltételezés összhangban áll az OMME atkaölő szereket érintő hatástanulmányában mért adatokkal, ugyanis a gyenge hatású készítményekkel kezelt családoknál és a kezeletlen kontrollban is feldúsult a nozéma szintje az atkanépesség gyarapodásával.
•  A rossz telelési eredmények okaként az alkalmazott atkaölő szerek túladagolására is fény derült egy esetben.
• A kora tavaszi fejlődés megtorpanásában, 2009-ben a kedvezőtlen hűvös időjárásnak köszönhető virágpor hiány vagy szegényes virágpor ellátottság is szerepet játszhatott. Ezt a jelenséget sok esetben súlyos nozéma tünetek kialakulása, mászkáló méhek tömeges megjelenése is kísérte. Az ilyen tüneteket tapasztaló méhészetek tulajdonosai, fumagillin tartalmú cukorszörp etetésével (locsolásával) majd a családok akácvirágzás előtti összeröptetésével védekeztek, bevallásuk szerint sikerrel.
• A tavasszal nozémás állományok egy részében átmeneti visszaesést követően nyáron újra erősödött a betegség jelenléte.

Méhmérgezési esetek

Az idei tavasz időjárási szempontból teljesen különbözik az előző évben tapasztaltaktól. A repcéken 2008. tavaszán elvégzett növényvédelmi beavatkozások alkalmával kijuttatott szerek maradékai sajnos a hideg esős, néha havas időjárásnak következtében nem bomlottak le kellő mértékben. Idén ezzel teljesen ellentétes tendenciát láttunk. A virágzást megelőző időszakban tapasztalt nyárias száraz meleg ugyan lehetővé tette a kártevők betelepedését, és a kijuttatott szerek gyors lebomlását, de ennek mégis az lett az eredménye, hogy a tartamhatással bíró készítmények esetében is gyakran észlelték a gazdák a rovarölő hatás időnap előtti elmúlását. Ez volt a magyarázata annak, hogy több területen meg kellett ismételni a permetezéseket. Ez pedig már alkalmasint kihatással volt a méhállományokra is.

A 2009-ben bekövetkezett méhmérgezési eseteket az alábbi szempontok szerint csoportosíthatjuk:

• Súlyos, több száz családra kiterjedő és teljes pusztulással, vagy annak veszélyével járó mérgezések.
• Esetenként szintén több száz családra kiterjedő, de családpusztulásokat nem eredményező, legyengülést, a kijáró népesség elvesztésével járó káresemények.

Az első csoportba tartozóan négy esetet kell kiemelnünk. Mindegyik alkalommal a Regent nevű, már egy éve betiltott szer felhasználása okozott problémát. Ide tartozik az év negatív szenzációja, ami a Borsod megyei Ricse község területén következett be, és majdnem 400 család teljes pusztulását eredményezte, ehhez társult még legalább ennyi családnak a termelésből történő kiesése is. Az eset kapcsán fény derült arra is, hogy a mérgezésért felelős cég több szabálytalanságot is elkövetett, az esetet a hatóságok vizsgálják, a kár kiegyenlítése érekében a károsult méhészek bíróság elé vitték az ügyet.
Komárom megyében mustár és napraforgó virágzásban történő permetezése következtében tapasztaltunk méh elhullásokat, és családveszteséget. A károk eszkalálódásának elkerülése érdekében a méhészek elköltöztették állományukat a veszélyeztetett területről. A sajnálatos esemény vizsgálatakor újból a Regent használatát sikerült kiderítenünk.
Ugyancsak napraforgó virágzás elején történt permetezés az említett szerrel Baranyában. A jelentős, több száz családot érintő károsodást csak annak köszönhetően sikerült elkerülni, hogy a röpkörzetben lévő méhészetek tulajdonosai szintén elköltöztették méheiket.

Családelhullásokat ugyan nem okoztak azok a mérgezési esetek, ahol „csupán” a kijáró népességet (és persze a mézhozamot) veszítették el a méhésztársak (második csoport). Ezek az események a napraforgó virágzásának idején következtek be. A károkért főleg a bifentrin hatóanyag alkalmazására derült fény, de képbe került a béta –ciflutrin, és a pirimikarb hatóanyag is. Összességében egyébként hat esetben találtuk meg ezeket, és ha megfigyeljük a károsodások földrajzi elhelyezkedését, akkor láthatjuk, hogy főleg olyan vidéken következtek be, ahol a kukorica bogár (Diabrotica virgifera) gazdasági kártételt okozó mértékben fölszaporodott, vagy intenzív növényvédelmi beavatkozásokat igénylő kultúrák (pl. szántóföldi zöldségfélék, szőlő, gyümölcs) vannak jelen. Az említett jelenségek, főleg a kukorica bogár terjedése, viszont azzal a veszéllyel jár, hogy hosszú távon ellehetetlenülnek azok a méhésztársak, akik a napraforgó méz termeléséből jelentős hozamokat várnak. Felmerül a kérdés, hogy az említett kártevő elleni védekezést hogyan lehetne úgy megoldani, hogy a méhészetekre ez a lehető leg kevesebb veszélyt jelentse? Szóba jöhet a vetésváltás alkalmazása, de sajnos mindig vannak olyan (pl. kisparcellás, önellátó állattenyésztésre berendezkedett gazdaságok ), ahol ez a kérdés nem megoldott, tehát a kártevő át tudja menteni önmagát, és címerhányáskor meglepi az egyébként nem fertőzött kukoricatáblákat. Másik megoldás a GMO bevezetése, de erről a kérdésről talán most ne is beszéljünk. Az utolsó, és a méhészek által legjobban kifogásolt eljárás a vetőmagok rovarölő szerrel történő csávázása. Nézzük, mit mutattak ebben a kérdésben az eredményeink.

A rovarölő hatású csávázószerek környezeti terhelésének ismertetése:

A Fejér Megyei MgSzH növényvédelmi hatóságának szakembereit kértük fel arra, hogy keressenek számunkra olyan kukorica és napraforgó területeket, ahol alkalmazták a vetőmagcsávázásnak az előbb említett megoldásait. Összesen 10 napraforgó és 10 kukorica tábláról vettek mintát számunkra. Az alkalmazott csávázó szerek Cruiser, Poncho és Gaucho voltak. Ehhez a merítéshez csatlakoznak az „önszorgalomból” felkeresett szántóföldi mintaterületek és méhészetek. Összesen 57 alkalommal kezdeményeztük az említett szerek célirányos kimutatását, ehhez további 27 db szűrővizsgálat csatlakoztatható. Összesen három alkalommal sikerült az említett csávázó szereket kimutatnunk. A Poncho-t két alkalommal (40-42 ppb), a Gaucho-t egyszer (17 ppb). Fontosnak érzem megjegyezni, hogy ebből a sorozatból még nyolc vizsgálat függőben van. Ennek eredményeit később fogjuk ismertetni.

A fentiek azt jelentik, hogy a Cruiser egyik alkalommal sem volt kimutatható a növények virágzatában, A mintaterületek röpkörzetében található méhészeteket megvizsgálva a szerek szintén nem voltak megtalálhatóak. Ha mégis tapasztaltunk legyengülést, akkor a jelenség hátterében vagy méhegészségügyi okok, vagy pedig a növényvédőszeres szűrő vizsgálatok segítségével kimutatott permetszerek hatására lehetett fényt deríteni.

Visszatérve a csávázószerek káros hatásainak vizsgálatára, mindenképpen meg kell említenem azt a hetedik éve monokultúrás kukorica táblát, amiről már tavaly is szóltam. Az elmúlt évben a talajban, a növények címerében is ki tudtuk mutatni a Gaucho hatóanyagát. Ennek ellenére a táblán belül élénk életet éltek a virágporfogyasztó rovarok (így a méhek is). A rovarokkal kapcsolatosan a helyzet idén sem volt másképp, csak az volt a különbség, hogy sem a növényekből, sem a talajból nem lehetett a szert (Gaucho) kimutatni, pedig a mintavételezésnél felkerestük a tábla a leg szennyezettebbnek vélt erodált részeit is, sőt a tábla közepén ásott vízelvezető árokban a talajvizet is megmintáztuk. A tavalyi adataink alapján mindenkit meglepett, hogy nem találtunk semmilyen szermaradékot. A fentiek véleményem szerint arra engednek következtetni, hogy a szer jelenléte, kimutathatósága és esetlegesen a környezeti terhelés mértéke is mindenképpen évjárat(csapadék?)függő.

A rovarölő hatású csávázószerek méhészeti veszélyességét egyes szerzők a méhek tájékozódási zavaraiban, a szubletális dózisok jelenlétének tulajdonítják. Az ősz folyamán erre a kérdésre a megfigyelt területeken mintázott méhészetek vonatkozásában még vissza fogunk térni.

A mézek, lépek szennyezettsége

A mérgezések bekövetkezésekor sajnos többször derült fény arra is, hogy a méhek behurcolták a kijuttatott növényvédőszereket a kaptárba. A fipronil (Regent), a bifentrin (pl. a Talstar, vagy a Semafor), vagy a béta-ciflutrin (Bulldock) esetében ez szinte törvényszerűen ismétlődött. Az a tény, hogy egyes esetben a legyengülést kiváltó rovarölő komponens nem volt bemérhető, csak a mellette alkalmazott hosszú hatástartamú a méhekre egyébként ártalmatlan gombaölő szer, arra enged következtetni, hogy a permetezést nem az előírt (méhkímélő) módon, hanem nappal (tehát szabályellenesen) végezték el. Ez azt jelenti, hogy a kijáró népesség egy része elveszett a permetezés napján, amíg a másnap (tehát a rovarölő komponens elbomlása után gyűjteni induló dolgozók már csak a gombaölővel szennyezett virágport, vagy nektárt tudták begyűjteni.

A kaptáron belül persze nem csak a kívülről behordott növényvédőszer szennyeződések mérhetőek, hanem a méhészeti céllal alkalmazott atkaölőszerek is. Húsz minta elemzését végeztük el, mindenütt pozitív volt a vizsgálati eredmény. A maradék értékek nagyságrendje többnyire felülmúlja a növényvédőszerekét. Mit jelent ez? Az amitráz a fluvalinát és a kumafosz és ezek bomlástermékeinek mennyisége akár néhány milligram értéket is elérhetnek, míg a növényvédőszerekből csak mikrogrammokat tudunk kimutatni. Szerencsére atkaölőink a mézben eddig a mi méréseink szerint nincsenek jelen, de ez a tendencia mindenképpen arra figyelmeztet, hogy az atkavédelmi technikák, a kijuttatás módja az alkalmazások gyakorisága és a hatékonysági mutatók között nagy eltérések lehetnek. És ha ez így van. Akkor vajon ki gondolkodott már el azon, hogy a sokat emlegetett CCD bekövetkezéséért ezek a szermaradékok mekkora szerepet játszanak?