Március 10. - A Beporzók napja

Hazánkban immáron 8 éve március 10-e a Beporzók napja. A természetes beporzók nélkülözhetetlen jelentőségének felismerése és számuk drasztikus csökkenése az oka annak a felismerésnek, hogy ezeket a tényeket „nyilvánosságra” kell hozni, meg kell ismertetni minél több emberrel. Ennek egyik formája az, ha a tavasz közeledtével kijelölünk egy napot, amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy: beporzók nélkül nincs élet! 

Fontos és mert megérdemlik, meg kell említeni, hogy a fent említett eszmefuttatás ötletgazdája az ELTE Természettudományi Karának egyik hallgatója és oktatója.  Hála neki, az elmúlt években ezen a napon egyre nagyobb figyelmet kaptak a beporzók mind politikai, jogalkotói szinten és mind a lakosság körében. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájában is megjelentek azok a kedvező változások, melyek kiemelt figyelmet fordítanak a beporzókra és védelmükre. De miért érdemlik meg a beporzók e figyelmet?

A megporzás vagy beporzás a virágos vagy magvas növények szaporodásának az a mozzanata, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó virágpor a nyitvatermők esetében közvetlenül a magkezdeményre, a zárvatermők virágaiban pedig először a termő bibe részére kerül. A virágos növények legnagyobb része, a hazai fajoknak kb. 82%-a, állatok révén porozódik meg. Gyakorlatilag a virágokon előforduló minden „állat” végez beporzó munkát. A trópusokon ezek lehetnek madarak, denevérek is, de hazánkban szinte kizárólag rovarok végzik a virágos növények megporzását (kivételes esetekben a csiga is lehet beporzó-vektor). A rovarokon belül is a méhek a legfontosabb képviselői a beporzóknak. A Földön több mint 20 000 méhfaj létezik, hazánkban ezekből mintegy 700 méhfaj van jelen. Legismertebb tagjuk a méhészek által tartott nyugat-európai mézelő méhek, vagy ahogy sokan nevezik őket, a házi méhek. A Méhek napja egyfajta tisztelgés is a világ és a hazai beporzók munkája előtt. Hiszen termesztett növényeink 2/3át, az élelmiszereinknek pedig 1/3-át köszönhetjük nekik. A Földünkön élő több mint 8 milliárd ember élelmezését biztosítják e kicsiny, sérülékeny élőlények. 

Érdemes - a teljesség igénye nélkül – felsorolni azokat a fajokat, amelyek hazánkban részt vesznek a beporzásban.  A beporzó darazsak közül talán a fügedarázs a legismertebb, de rajtuk kívül is több olyan darázsfaj van, amelyek a növények megporzásáért felelnek. Ezek rendszerint magányosan élő darazsak. 
A legkorábbi őskori beporzók bogarak voltak, ők nagyjából 150 millió évvel ezelőtt kezdték pályafutásukat, és folytatják még napjainkban is. A tőlük függő virágok gyakran erős illatúak (esetleg büdös szagot árasztóak).  A legyek között is számos fajt találunk, amelyek a méhekhez hasonlóan nagyon fontos részét képezik a beporzásról gondoskodó élőlényeknek. A zengőlegyeket 6000 faj képviseli a világban, ebből mintegy 800 megtalálható Európában, Magyarországon pedig 390-et ismerünk. Külsőjük változatos, sokszor méh- vagy darázsutánzók. Nektárt és virágport fogyasztanak, rövid nyelvük van, ezért az ernyős virágzatú növényeket részesítik előnyben. A hangyák között is találunk olyan fajokat, amelyek beporzó munkát végeznek, bár kétségtelen, hogy ez meglehetősen ritka.
A lepkék szerepét nem kell különösebben magyarázni. Viszonylagos újdonság számunkra a lepkéket illetően, hogy az éjjeli lepkék sokkal nagyobb mértékben játszanak szerepet a beporzásban, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Többféle és más növényeket látogatnak, mint nappali társaik. Ezek között lehetnek olyan növények is, amelyeket nappali beporzók egyáltalán nem látogatnak. A virágport a toruk hasi oldalán gyűjtik össze, így sokkal hatékonyabbak tudnak lenni a megporzásban. A szúnyogok inkább csak érdekességképpen vannak a beporzók listáján, jelentős szerepük nincs a beporzásban. Életmódjukból adódóan porozhatják be a növényeket, vagyis mivel a hímek egész életükben, a nőstények pedig a párzásig növényi nedvekkel, elsősorban nektárral táplálkoznak, így óhatatlanul is tapad a testükre némi virágpor, amelyet aztán elszállítanak a rendeltetési helyére. A beporzók legjelentősebb csoportját azonban a méhek alkotják. Rengeteg fajuk tartozik a magányos méhek közé. Testüket dús szőrzet fedi, ez teszi alkalmassá őket a virágpor szállítására, mellyel a leghatékonyabb beporzókká tudtak válni.

Beporzóink munkájának sokkal több eredménye van, mint azt gondolnánk. Azon túl, hogy nekik köszönhetjük asztalunkon a hüvelyeseket, zöldségeinket, gyümölcseinket, az olajos magvakat és az olajat, amellyel sütünk-főzünk, állati beporzású növények lehetnek az alapanyagai számos gyógyszernek, épület- és bútorfának,  bioüzemanyagnak és sokoldalúan felhasználható rostszálaknak is. Ugyanakkor ne felejtsük ki a felsorolásból a mézet sem! A beporzók jelenlétének köszönhető a madárdal és a virágillat is.  Világszerte közel évi 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által végzett beporzó munka értékét. De mi történik, ha ők nem végzik majd el ezt a munkát? Összeomlik az élet a Földön! A figyelmünkre tehát szükségük van!

Mit tehetünk védelmükért? Ültessünk minél több olyan növényt kertünkbe, környezetünkbe, melyek táplálékforrást biztosítanak a beporzóknak. Felsorolunk néhány ilyen növényt, melyek könnyen beszerezhetőek a kertészetekben: 

Fák: Szelídgesztenye, Hárs félék, Evódia/Kínai mézesfa, Japánakác, Bugás csörgőfa 
Cserjék: Nyári orgona, Kékszakáll, Sudárzsálya
Évelők: Kasvirág, Levendula, Szarkaláb, Csillagfürt, Veronika
Gyógy- és fűszernövények: Menta, Oregánó, Zsálya, Izsóp, Ánizsizsóp

Védelmük érdekében minél kevesebb növényvédőszert használjunk kertünkben. A forró, száraz nyári időszakban létesítsünk itatókat a számukra – nedvesen tartott mohás, kavicsos kertrészletek is megfelelőek e célra. Telepítsünk rovar-hotelt a kertünkbe. Támogassuk a legnagyobb mennyiségben előforduló beporzók, a mézelő méheket tartó méhészek munkáját, aminek legegyszerűbb és számunkra is leghasznosabb módja az, ha mézszükségletünket a környékbeli méhésztől szerezzük be.