Az alábbiakban adjuk közre a 47/2010. (XII. 31.) VM-rendelet 24 §-a,  „Méhegészségügyi és környezet-terhelési monitoring vizsgálat” jogcím alapján elvégzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalóját. Az összeállítást Tóth Péter Veszprém megyei méhészeti szaktanácsadó készítette. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által 2007-ben életre hívott és 2008-óta a Magyar Méhészeti Nemzeti Program által finanszírozott vizsgálataink segítségével sikerült újabb bizonyítékokkal alátámasztani azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek a hazai méhcsalád veszteségeket a méhegészségügyi helyzet alakulásával magyarázzák. Ehhez párosul az a tény, hogy a hazánkban tartott méhcsaládok mennyisége és így a méhsűrűség is jelentős mértékben emelkedik évente. A területegységre jutó méhcsaládszám emelkedésével különös jelentőséggel bírnak azok a hosszú aszályos időszakok, amikor a legelők korai kisülése következtében nincsen más élelemforrás a határban, mint a saját, vagy a szomszédos méhészet állománya. Az ilyen helyzetekben kialakuló csendes rablás viszont igen súlyos méhegészségügyi kockázattal jár, terjednek a betegségek (pl. a nyúlós költésrothadás) vagy a paraziták (pl. a varroa atka). Jelen munkánk első részében esettanulmányok segítségével, valamint a károsodott méhészetek atka elleni technológiájának bemutatásával illusztráltuk ennek az igen veszélyes kártevőnek a méhész számára sok esetben láthatatlan terjedését.
Külön figyelmet érdemel az a Veszprém megyében végzett mérés, amelynek segítségével igazoltuk azt, hogy az előbb említett környezeti hatások mennyire befolyásolják a szomszéd méhészet egészségügyi állapotát.
Ismertettük az atka elleni védekezés folyamán elkövetett három legáltalánosabb hibát. Ez azt jelenti, hogy az egyoldalú piretroid használat, a szeptember végén elvégzendő amitráz tartalmú beavatkozások hiánya és az optimális időben elvégzett záró kezelések menetrendszerű elmaradása rendkívül kétségessé teheti azt, hogy méhcsaládjaink megérik-e a következő tavaszt. Aki az előbb említett három hibából akár egyet is elkövet, bizton számíthat arra, hogy előbb-utóbb komoly veszteségeket kell elkönyvelnie.
Az előbb említett hibák számát növelheti az atkaölő szerek pontatlan adagolása (találkoztunk ilyen esetekkel is), esetleg az adagolási pontatlanságok növényvédelmi mérgezéssel történő összetévesztése.
Kémiai analíziseink nyomán felmértük a lépekben található szermaradékok mennyiségét és sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy 2011-2012-ben amitrázból az eddigi legmagasabb értékeket is „sikerült” túlhaladni néhány esetben, ugyanakkor az fluvalinát és a kumafosz szennyeződések mértéke alulmúlja a korábbi években mért szintet.
Ettől az évtől kezdődően bevezettük a lépek brómpropilát tartalmának ellenőrzését is, amit az magyaráz, hogy a közemúltban is találtunk már ezzel a hatóanyaggal szennyezett sonkolyt és műlépet. Az eredmény nem éppen szívderítő: a minták harmadában jelen volt a kérdéses hatóanyag. Sajnos megdőlni látszik az a tétel is miszerint a fedelezésből kinyert viasz szermaradékoktól mentes lenne.

A mikrobiális kórokozók közül a nozéma kialakulásával és pusztításával is foglalkoztunk. Elképzelhető, hogy nem csupán gyengültségi parazitaként, hanem önállóan is felütheti a fejét.
További adatokkal igazoltuk, hogy a tavasszal (repcevirágzás idején) gyűjtött mászkáló méhek sajnos minden esetben nozémásak, de ezzel együtt legalább nyomokban tartalmaz a testük amitráz metabolitokat is. Ennek magyarázata a szennyezett takarmány fogyasztása vagy a kaptár lépeinek alapszennyezettsége lehet. Mindenesetre azt is el kell ismerni, hogy az említett betegség sok más tényező hatására is kialakulhat, de egy dolog ma már biztosnak látszik, hosszú távon érdemes lenne nagy számban megvizsgálni a beteg állományokban élő méhek szermaradékait és a kaptárakban található virágpor, méz és a lépek vegyszertartalmát annak érdekében, hogy tisztán láthassuk, ezek szerepét a nozéma kialakulásában.

Elvégeztünk egy mérést az Eforia 065 ZC nevű rovarölőszer repcében történő alkalmazásával kapcsolatosan, melynek során megállapítható, hogy a növényvédőszer hatóanyagai (tiametoxam és alambda-cihalotrin) az esetek többségében a kezelést követő egy hét alatt teljesen lebomlik. Az említett készítmény alkalmazása abban az esetben teljesen biztonságos, ha a kijuttatás három héttel megelőzi a virágzás várható bekövetkezését. Természetesen a végső alkalmazást lehet ennél az időszaknál későbbre is helyezni, de azzal mindenképpen számolni kell, hogy a virágzást egy héttel megelőző permetezések már nagy rizikót jelentenek a területen állomásozó méhészek számára.

Figyelemmel kísértük azoknak a méhészeteknek a további sorsát, amelyek az elmúlt évben neo-nikotinoiddal (Gaucho 600 FS készítménnyel csávázott) napraforgó területen állomásoztak, ezek közül néhány idén tavasszal további neo-nikotinoid (Eforia 065 ZC) terhelésnek volt kitéve. A vizsgált állományok esetében egyértelműen látszik, hogy üzemi szinten nem jelentkeztek azok a tünetek, amelyekről a nemzetközi szakirodalom megemlékezik. Persze azt is ki kell hangsúlyozni, hogy az említett növényvédő szereket felhasználó gazdaságok mindegyike betartotta a vonatkozó előírásokat. A téma fontosságát természetesen elismerve később további vizsgálatokat végzünk majd a tárgyban.

Tovább folytattuk a növényvédelmi tevékenység számlájára írható veszteségek vizsgálatát. Ebben a munkában a NÉBIH-hel kötött szerződés keretén belül az ország több területén gyűjtöttünk mintákat a kormányhivatalok munkatársai bevonásával. A mintákon végzett növényvédőszer kémiai elemzések alapján el lehetett dönteni azt, hogy melyik gazdaságban sértették meg a technológiai előírásokat. Ezek ellen eljárást indított a hatóság.

A 2012 tavaszán bekövetkezett méhmérgezések felderítése még nem ért véget. Sajnos ebben az évben jelentősen emelkedett a mérgezésekkel érintett területek mennyisége (15-ről több mint 50-re), ugyanakkor a panaszos méhészetek száma nagyjából a tavalyi szinten van (67 fő). Az előző év tapasztalataitól eltérően jelentősen emelkedett azoknak a növény és méhmintáknak a száma, amelyekben nem tudott a labor semmilyen méreganyagot kimutatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem a növényvédelem a felelős a károkozásért, hanem csupán arra ad magyarázatot, hogy a műszerek érzékenységén és a vizsgálati módszereken is javítani kell a közeljövőben. Ennek az átmeneti eredménytelenségnek lehet az a magyarázata, hogy a klórpirifosz tartalmú készítményeket a gyorsabb lebomlású piretroidokra váltották ki a gazdák.

Az OMME környezetterhelési monitoring vizsgálatainak eredményeit nemzetközi elismerését mi sem bizonyítja jobban, hogy 2011. őszén, nagy érdeklődés mellett mutattuk be azokat a Buenos Airesben rendezett XXXXII. APIMONDIA Világkongresszuson is.