Hazánkban március 10-e a Beporzók napja. 2018 óta, ezen a napon nemcsak a háziméhekre és a méhalkatúakra hívják fel a figyelmet, hanem minden olyan élőlényre is, amelyeknek szerepük van a növények megporzásában. Megérdemlik az „egy napos” figyelmet, hiszen a termesztett növényeink 2/3-át, az élelmiszereinknek pedig 1/3-át köszönhetjük nekik.

A Beporzók napja esemény ötletgazdája az ELTE Természettudományi Karának egyik hallgatója és oktatója. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak a beporzók mind politikai, jogalkotói szinten, mind a lakosság körében. Az EU agárpolitikája is kiemelt figyelmet kezdett fordítani a beporzókra, és uniós szintű változások indultak el a védelmük érdekében. Ilyen intézkedések voltak például a természetes élőhelyek védelme a természetvédelmi jogszabályokon keresztül, a méhekre veszélyes növényvédő szerek használatának korlátozása, valamint a Natura2000 területek hálózata, mely rendkívül fontos az élőhely-megőrzés szempontjából. A lakosság oldaláról az érdeklődést egy, a  Bizottság által kezdeményezett nyilvános konzultációjának eredménye is igazolta, miszerint a válaszadók 94%-a úgy gondolta, hogy a beporzók eltűnése riasztó mértékű és aggasztó a következménye. Valóban riasztó mértékű, hiszen Németországban 27 év alatt 85%-kal csökkent a befogott rovarok száma a nemzeti parkokban (erről a PLOS One természettudományi folyóirat számolt be egy 2017-ben megjelent tanulmányban). Európában 10-ből 1 méh- és lepkefaj a kihalás szélén van. A figyelemre tehát szükség van!

Mit is jelent valójában a beporzás? Azt a folyamatot hívjuk így, melynek során a virágporszem (pollen) a nyitvatermőknél a magkezdeményre, a zárvatermőknél a bibére jut. Különösen zárvatermők esetében, a pollen célba juttatása összetett feladat, és több módja van a virágpor mozgatásának, szállításának. A teljesség igénye nélkül, beszélhetünk szélporozta növényekről (pl. diófélék, fűzfafélék, fűfélék, nyitvatermők), víz alatt élő növények esetében pedig, logikusan a víz szállatja a pollent. A virágos növények legnagyobb része, a hazai fajoknak kb. 82%-a, állatok révén porozódik meg. A trópusokon ezek lehetnek madarak, denevérek is, de hazánkban szinte kizárólag rovarok végzik a virágos növények megporzását (kivételes esetekben a csiga is lehet beporzó-vektor).

A beporzó rovarok, akárcsak a beporzandó növények, már a dinoszauruszok korában jelen voltak a Földön. Jelenlegi tudásunk szerint, a legősibb beporzó rovar közel 100 millió éves, melyet borostyánba zárva találtak meg. Túlélték a dinókat is, képesek voltak belakni a Föld szinte minden szegletét, ahol az ember is megél – óriási alkalmazkodó képességüket igazolja mindez. Azonban napjainkban bajban vannak, hiszen az emberi tevékenység, különösen az elmúlt 50 évben felgyorsult környezetromboló hatás, a több mint 8 milliárd ember élelmezését biztosítandó nagyüzemi, a természettel nem harmonizáló mezőgazdasági tevékenységet, igen nehezen viseli el. Sőt, egyáltalán nem.

A Beporzók napja esemény egyik üzenete, hogy száguldó világunkban, legalább 5-10 percet szenteljünk arra, hogy akár e cikk formájában, de ismerjük meg jelentőségüket, és tűnődjünk el jövőnkről. Nem a távoli, hanem sajnos, a közeljövőnkről. A beporzók munkájának sokkal több eredménye van, mint azt gondolnánk. Azon túl, hogy nekik köszönhetjük asztalunkon a hüvelyeseket, zöldségeinket, gyümölcseinket, az olajos magvakat és így az olajat, amellyel sütünk-főzünk, de rovar beporzású növények lehetnek az alapanyagai számos gyógyszernek, épület- és bútorfának, bioüzemanyagnak és sokoldalúan felhasználható rostszálaknak is. A beporzók jelenlétének köszönhető a madárdal és a virágillat is. Világszerte közel évi 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által végzett beporzó munka értékét. De mi történik, ha ők nem végzik majd el ezt a munkát? Beporzók nélkül ugyanis, nincs élet!

Utóbbi állítást igazolják azok a területek a Földön, ahol a növénytermesztő farmerek azt tapasztalták az elmúlt évtizedben, hogy rovar beporzást igénylő kultúrájuk évről-évre kevesebb termést adott. Rájöttek, hogy a beporzók hiánya, a vadbeporzók eltűnése okozta a kevesebb termést, és az ezzel járó árbevétel kiesésüket. A világ legnagyobb növényvédelmi készítmény felhasználó országa, az USA. Ma, igazoltan, az egyes beporzást igénylő növényeket, mint pl. a mandulát, szilvát, almát, körtét, cseresznyét, dinnyét, áfonyát termesztő farmerek, évente, megközelítőleg 200 milliárd forint értékben fizetnek, un. beporzási díjat a méhészeknek.

A méhészek által tartott mézelő méh, csak egy, a hazánkban előforduló, mintegy 700 vadon élő méhfajból. A Beporzók napja szellemisége, üzenete abban különbözik a Méhek napjától (április 30.) és a Méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a háziméhre és méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó szervezetre.

Tudjuk, hogy az emberi társadalom léte nagyban függ a természeti rendszerek egészségétől, mely rendszer szemmel alig látható, de nélkülözhetetlen elemei a beporzók. Óvjuk, védjük őket, mert nincs jövőnk nélkülük!