Augusztus 07. napján került megrendezésre az Agrárminisztérium miniszteri tárgyalójában a magyar méhészeti ágazat szereplőivel – termelőktől a kiszerelőkig, exportőrökig – egy tanácskozás a méhészetek rendkívül súlyos helyzetéről, és az ezt okozó általános mézpiaci problémákról.

Szerettük volna, ha minél több szemszögből, minél szélesebb körűen sikerülne a minisztérium felé kommunikálni és képviselni a válság okait, illetve a lehetséges megoldásokat, ezért meghívtuk a legnagyobb szervezeteink képviselőit, a Magyar Mézkiszerelők Egyesületének tagjait, a Magyar Mézkereskedők és Mézcsomagolók Egyesületének képviselőit, az OMME-val a közösségi oldalakon kritikus méhészeket, és természetesen az Elnökségből, illetve az alkalmazottak közül is részt vettek többen a találkozón. Összesen 17 fő, név szerint: Bross Péter, Brunner Ferenc, Diósi László, Hajdú Tibor, Horváth Gábor, Fazekas Gyula, Fekete Sándor, Hok József, Lászka István, Nagy Zoltán, Obráz Zsolt, Petneházy Antal, Dr. Pungor Adrián, Simonné Venter Éva, Dr. Szemenyei Zoltán, Varga Károly, Városi István. A minisztérium oldaláról az agrárminiszter és az államtitkárok, valamint a NÉBIH képviselői voltak jelen.

A tanácskozást Dr. Nagy István agrárminiszter nyitotta meg, aki köszöntötte a jelenlévőket, és rendkívül őszinte és közvetlen stílusban vázolta az ismert problémákat. Szavaival élve, „azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a megoldhatatlan helyzetet“.

A találkozón mindenki szót kapott, nagyon részletes képet vázoltak a résztvevők a minisztériumnak a helyzet súlyosságáról, illetve mindenki ismertethette az általa javasolt megoldásokat, megtehető intézkedéseket az illetékesek előtt.

A teljesség igénye nélkül, valamint a méhészek helyzetét vélhetőleg könnyítő javaslatokat megtevő személyek megnevezését mellőzve, a résztvevők az alábbi ötleteket adták az Agrárminiszternek:

• mézek keverésének a tiltása, amellyel külön lehetne választani a hamis és a természetes mézeket;
• európai szintű együttműködés a tagállamok minisztériumaival, és közös fellépés a hamis méz behozatala ellen;
• pályázati lehetőség biztosítása olyan hűtőházakra, ahol nagy mennyiségű méz raktározható, így a beraktározott mennyiségből állandó minőségű kínálatot lehet biztosítani a külföldi piacokra;
• mézbor kistermelői előállításának és értékesítésének engedélyezése, egyszerűsített eljárás mellett;
• bizonyos mennyiségig a gázolaj jövedéki adójának visszatérítése;
• etetésre – takarmányként vásárolt – cukor Áfa-jának visszatérítése;
• mézfogyasztás növelésére belföldi és EU-s kampány indítása;
• normatív támogatás biztosítása a hazai méhészeteknek;
• közétkeztetésben alkalmazzanak mézet, mézpótlók helyett természetes mézet adjanak az iskolákban, kórházakban;
• demonstráció tartása Brüsszelben;
• a hatóságok fokozottan ellenőrizzék az import mézeket;
• kisüzemi pályázatoknál a feltételek könnyítése a méhészetek számára;
• a kiszerelő méhészek mentesüljenek az EPR regisztrációs és díjfizetési kötelezettség alól;
• a repcemézek tekintetében megoldást találni a szennyezett mézekre, illetve megoldás a jövőbeni károk elkerülésére;
• beporzási támogatás biztosítása.

Az egyes témákról a beszélgetés több, mint 3,5 órán keresztül tartott, a résztvevőknek ezúton is nagyon köszönjük, hogy megjelentek, és javaslataikkal támogatták a munkánkat!

A méhész joggal kérdezheti, hogy mire jutottak? Mitől fog megoldódni a helyzet, mikor tudom normális áron értékesíteni a mézemet? Tudok-e továbbra is a méhészetből élni?

Mindenki számára tisztán látszik, hogy a fő probléma az importált, méznek mondott kínai szirup, amely korlátlanul áramlik be Európába, és büntetlenül meg lehet etetni az átvert fogyasztókkal. Nehéz helyzetbe kerültek Románia, Bulgária, Magyarország és Spanyolország méhészei is. Tudjuk, hogy nem belföldön, és nem is a nemzeti kormányok fogják tudni megoldani ezt a problémát.

Mint megtudtuk, az is tisztán látszik, hogy sem pénzügyileg, sem gazdaságilag, sem politikailag az EU-s döntéshozóknak nem áll érdekében, hogy ennek gátat szabjanak a piacokon. (Az élelmiszerek hamisítása napjainkra jövedelmezőbb, mint a kábítószer előállítása.) Példaként gondolhatunk a „Kaptárakból“ elnevezésű összehangolt vizsgálati akcióra, amelynek a mai napig semmilyen következménye nem volt. Letörten csak annyit mondhatunk, hogy a szekér megy tovább. Ágazatunk kicsi, szinte már-már elhanyagolható a többi mezőgazdasági ágazat között, adott ország GDP-jében észrevehetetlen, ha kiesik a méhészeti ágazat, lobbiereje nincs. Azt is hallottuk, hogy az unióban szinte örülnek a kínai méz importjának, mert végre van egy olyan „élelmiszer“, amely kedvező hatással van az euró inflációjára, az ára állandó, és garantáltan, tartósan alacsony, valamint vélhetőleg nem káros az egészségre.

Mondhatnánk, hogy nyugaton tudatosabbak a fogyasztók, biztosan a minőséget választják, még ha az drágább is…Tévedünk, a világ nagyot fordult, a Föld egyik legjobban fizető piacán is válság van. Európa lakossága a háborúval elszabaduló infláció, és a vásárlóerő csökkenése miatt már nézi az árakat, és bizony a méz esetében – mint marginális termék – az alacsonyabb árkategóriát választja. Ugyanez igaz a biotermékek piacára is, iszonyatos a visszaesés.

Magyarország felvetéseire egyébként sem – főleg politikai okokból – reagálnak pozitívan a tagállamok és az EU szervei, vagy pedig statisztikai adatok alapján nem látják okát intézkedésnek.

Mint megtudtuk, szinte biztos, hogy Ukrajna a közeljövőben EU tagállam lesz. Ez pedig gyökeres változásokat fog elindítani a mezőgazdaságban, akárcsak a 2004-es bővítéskor. Ágazatok fognak teljesen tönkremenni, hiába költöttek a támogatásukra euró milliárdokat az évek alatt. Ilyen lesz nagy valószínüséggel a tojás-, gabona-, és csirkeágazat is. Számunkra is beláthatatlan következményekkel fog járni, ha egy ekkora agrárország, ahol nagy területeken, hosszú virágzási idővel van napraforgó, csatlakozik az unióhoz.

Egy biztos: Magunkra számíthatunk kizárólag! Az Agrárminisztérium segíteni fog nekünk mindenben, amire hatással lehet, amiben csak tud. Ez miből állhat?

• a felvetéseinket további egyeztetéseken vigyük tovább, és dolgozzuk ki;
• megvizsgálják a bolthálózatokban alkalmazott árréseket, hiszen a itt is áll az értékesítés, ilyen magas áron nem vásárolnak az emberek mézet;
• a címkézéssel fel kell építeni egy marketing tervet a kínai mézek ellen, a természetes mézek mellett;
• magyar élelmiszer feldolgozással foglalkozó cégek megkeresése a méz, mint alapanyag felhasználása érdekében;
• az agrárattasék megbízása azzal, hogy keressenek a kiszerelt és hordós magyar méznek külföldi piacokat;
• kapcsolat felvétele más, méztermelő uniós tagállamok minisztériumaival.

Az is biztos, hogy ameddig nem süllyed a beporzást biztosító szint alá a méhcsaládok száma, semmilyen uniós beavatkozásra nem számíthatunk. Ez optimális eloszlás mellett 200.000 méhcsaládot jelent az ország területén!

Egyesületünk ettől függetlenül mindent meg fog tenni, gőzerővel dolgozunk az antidömping eljáráson, bár Dr. Feldman Zsolt tájékoztatása alapján sikeres eljárásra még nem volt eddig példa. Itt sem számíthatunk túl sok szövetségesre, hiszen alig néhány ország jár hasonló cipőben, mint mi, és igen nehéz a kapcsolatot felvenni velük. Az is meglepetésként ért minket, hogy hiába a sok méhész, a nagy mennyiségű méztermelés, jól szervezett képviselete alig néhány tagállamnak van csak.

A megbeszélés rendkívül tanulságos és konstruktív volt, belföldi intézkedésekben partnerünk lesz az Agrárminisztérium. A legnagyobb gond azonban a globális mézpiaccal van, amire nincs ráhatásunk. Mondhatom, hogy ugyan nem bíztunk abban, hogy ez a megbeszélés villámcsapászerűen meg fogja oldani a problémákat, de mi az OMME-ból nagyon elkeseredve hagytuk el a minisztérium épületét. Javaslatainkat írásban is eljuttatuk, ahogyan ígéretet kaptunk EPR és acetamiprid ügyben is külön tárgyalásra.

Mik lehetnek a megoldások? A résztvevők nem hozták magukkal a bölcsek kövét, és nem tudjuk, hogy mit tartogat a jövő. Ágazatunk át fog alakulni, talán nagyobb mértékben, mint azt az elmúlt 50 évben tette. Egészen biztosan változni fognak az átlagos méhcsaládszámok, nagyon sok fog múlni a használt méhészeti technológián és költséghatékonyságon. Új termékek és méhészettel összefüggő szolgáltatások kifejlesztésére lesz szükség a túléléshez, kihangsúlyozva a méhészeti termékek egészségre gyakorolt hatását.

Cikkünk megjelenik a Méhészújság 2023. szeptemberi számában is!