2019. november 6-án tartotta soron következő ülését a Copa-Cogeca Méz Munkacsoportja. A közel négy órás értekezlet nagyon rövid ahhoz, hogy az európai ágazati problémákat meg lehessen vitatni. Így nem véletlen, hogy az előre meghirdetett 12 napirendi pontból még a felére sem jutott idő. A legtöbb idő természetesen a mézpiacon tapasztalt válságról szólt!

 Az ülés legelején választásokat tartottak, aminek eredménye során a belga Étienne Bruneau továbbra is elnökként viszi 2 évig a feladatokat, míg elnökhelyettesként a finn Stanislav Jas és a francia Yvan Hennion segítik munkáját.

 Az első napirendi pont a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a megporzók védelmében indított projektjének ismertetése volt. A Bizottság 20 szakembert jelölt ki a téma kidolgozására, a vad beporzók monitorozására. A Parlament 5 millió eurós büdzsét szavazott meg erre a célra. A projekt elsősorban a lepkékre fókuszál, de a vadon élő megporzók fontosságára épül. Nyilván, a méhészek között több kellemetlen kérdést is kapott a Bizottság képviselője, mint például azt, hogy miért nincs méhészeti szakember a felkért szakértők között és egyáltalán, miért kell a bizonytalanabbul monitorozható vadbeporzókat vizsgálni akkor, amikor a környezet-szennyezés, a nagyüzemi mezőgazdaság negatív hatásai, a klímaváltozás következményeit sokkal egyszerűbb lenne a méheken vizsgálni. Továbbra is értelmezhetetlen az illetékes Bizottság hozzáállása a méhek bioindikátori elfogadásának tagadása miatt.

 Az európai mézpiaci helyzetkép ismertetésénél kiderült, hogy Magyarország az EU-ban a hetedik ország a rangsorban, amely a professzionális (150 méhcsalád feletti) méhészetek számát vette figyelembe. Az is kiderült és számunkra köztudott, hogy az EU-n belüli mézexportban hazánk az élen jár, Spanyolország, Lengyelország, Románia és Bulgária mellett. De a nagyban értékesített vegyes virágméz felvásárlási árában, egy 2014-es statisztika alapján, sajnos a sor végén kullogunk és ami érdekes, egyedül Lengyelországtól értékesítettünk drágábban (amely ország elsősorban rexportál, azaz ukrán és kínai mézet vesz, majd ad el). Külön dián szerepelt a magyar EU-n belüli hordós mézár felvásárlási ára 2013-tól napjainkig. A görbe leginkább egy EKG diagramra emlékeztetett kiugrásokkal és mélypontokkal. Most éppen egy ilyen mélységnek vagyunk a tanúi. Étienne Bruneau kiemelte, hogy a jelenség, azaz a mézárak alakulása, elsősorban a kereskedői, feldolgozói oldal magatartásától függ. Meglátása szerint tudatosan nem vásárolnak mézet egy jó ideig, közben az árak esnek. Majd amikor elérnek egy mélypontot, nyomott áron, de elkezdik a vásárlást. Ez a magyarázat arra, hogy időnként mellettünk vagy közelünkben lévő országokban néha magasabb a felvásárlási ár, néha pedig nem. Az elnök az európai mézpiac rendellenességeinek megváltoztatására megoldási javaslatokat is felvetített, melyek kidolgozásában, mi magyarok is segítettünk. Működik ugyanis a háttérben egy lelkes csapat, 6-8 ország részvételével, akik a Méz Munkacsoport találkozói előtt szakmai megbeszélést tartanak és előkészítik az anyagokat az ülésre. Sajnálatos, nemhogy ebben a szűk csapatban nincsenek jelen a hozzánk hasonló „cipőben” járó Románia, Bulgária méhészeti képviselői, hanem még a Copa-Cogeca üléseken sem vesznek részt. Pedig szükségünk lenne rájuk.

 Visszatérve a megoldási javaslatokra, ezek lényege, hogy a Munkacsoport december közepéig véglegesíti azt, és a Copa-Cogeca elnökség (azaz, nem a Munkacsoport, hanem maga, a szervezet elnöksége) elé terjeszti. Kérik, írják alá és nyújtsák be a Bizottság felé. Több, az Erdős-féle Mézjelentés elemit tartalmazó kérés, javaslat került ismertetésre, mint pl. a méz-keverékek címkéken való kötelező jelölésének bevezetése (a felhasznált százalékok arányában kell megjelölni az eredetet), az importált méz egyértelmű nyomon-követhetősége, és a 20 tonnát meghaladó, harmadik országokból származó mézek tételenkénti, kötelező vizsgálata a mindenkori legmodernebb analitikai módszerek igénybevételével. Új elemként merült fel a teljes kínai mézimport leállításának követelése. Erre az adhat okot, hogy a kínai mézdirektíva teljesen másként definiálja a mézet, mint az uniós. Kínában teljesen megengedett a mézből kivonni anyagokat, összetevőket, és legális a nektár kipergetése, majd annak mesterséges besűrítése. Így gyakorlatilag két különböző termékről beszélünk, amikor a kínai és az európai mézet hasonlítjuk össze. Ezek alapján mézként nem lehet értékesíteni a Kínából származó méznek nevezett, mesterségesen manipulált anyagot. Amíg ezt a kérdést nem tisztázza a szakma, a Bizottság – az uniós fogyasztók védelme érdekében függessze fel az unió a kínai mézimportot!

 Újdonság volt azt hallani többektől, hogy a klimatikus tényezők változása, a globális felmelegedés, sajnos a mézfogyasztás növekedése ellen hatnak Nyugat-Európában. Érezhető a meleg telek negatív hatása, érezhető a megszokott nagy téli mézfogyasztási csúcsok visszaesése.

 A hagyományos kerekasztal beszámoló alatt tudomást szerezhettünk egyes tagországok helyzetéről is. Így például Finnország az idén mintegy 3000 tonna mézet termelt, ami kiemelkedő mennyiségnek számít. A nagybani felvásárlási ár 4,5€ körül alakult, de folyamatosan csökken. A méhészek nagy többsége direkt értékesítésbe kezdett, hogy bevételeiket növeljék. Az országba amúgy ömlik be Belgiumon keresztül az olcsó, trópusi eredetű méz. Franciaország jó évet zárt, a tavalyi évben is 27 ezer tonna volt a termelésük. Ugyanaz a tendencia érzékelhető, mint Finnországban, a megtermelt méz 77%-a kiüvegezve értékesül. Franciaországban a fogyasztó nagyrészt a francia terméket részesíti előnyben. Lengyelország rossz évet zárt, 5000 tonnával kevesebb méz termett, mint előző évben. Az árak a tavalyihoz hasonlóak. Németország jó évet zárt, a belső fogyasztásuk átlagosan 1,3 kg/fő. Dániában a nagybani mézár csupán 2 €, amire rég nem volt példa. Mézbotrány borzolta a kedélyeket a fogyasztók körében, hiszen az egyik áruház lánc dán zászlóval látott el egy olyan mézet, melyről egyértelműen beigazolódott, hogy EU-n kívüli eredetű volt. Mi magyarok is ismertettük helyzetünket, a felmerült kérdésekre válaszoltunk.

 A gyűlés egyik fő napirendi pontja az Európai Mézkiszerelők és Mézcsomagolók Szövetsége (FEEDEM) elnökhelyettesének, David Senchermés látogatása volt. Érdekesség, hogy évek óta rendszeresen meghívták ezen ülésre a kereskedők képviselőit, de soha sem fogadták el azt, nem jöttek el. Ezért is bírt nagy jelentőséggel Senchermés úr látogatása. Számos kérdés hangzott el a jelenlegi méhészeti, értékesítései válsággal kapcsolatban. A vendég elmondta, hogy ő egyben a Spanyol Mézkiszerelők Egyesületének elnöke is, és hazájában kénytelen a helyi szabályozásnak megfelelően az eredet megjelölésével értékesíteni a mézet. Európai viszonylatban viszont tudnunk kell, hogy a FEEDEM nem egységes ebben, sőt, a többség ellenzi a jelölési szabályozás megváltoztatását. David Senchermés szerint nagyon nehéz még azt egyértelműen kijelenteni, hogy a klimatikus tényezők változása csökkentené a mézfogyasztást, bár elismerte, az elmúlt enyhe tél folyamán Spanyolországban is csökkent valamennyire a mézfogyasztás. Mindezekkel együtt az európai piacot stabilnak látja, az európai mézeket pedig minőség szempontjából kiválónak tartja. Kijelentette: az európai mézkiszerelőknek erős, kiszámítható méhészeti ágazatra hosszútávon is szüksége van, tisztában vannak a jelenlegi piaci nehézségekkel, amit remél, minél hamarabb sikerül megoldani és a méhészek a jelenlegitől tisztább jövőképet láthatnak.